Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 12. (Eger, 1990)

Németh Gábor: Heves és Külső-Szolnok vármegyék limitációja 1660-ból • 87

indokolható a felsorolt mesterségek kisebb száma: tizennéggyel szemben nyolc. Úgy tűnik, hogy bizonyos kézműves cikkeknél itt a választék is szerényebb volt. A földrajzi környezettel magyarázható a KülsŐ-Szolnok-beli kovácsoknál a szárazmalmok javítási munkáinak feltűntetése, Hevesben ezt a helyet a vízimalmokkal kapcsolatos munkálatok töltik ki. Vagy olyan, Heves megyében nem használatos lábbeli limitálása, mint a halásznak való szekernye. A húsárakban és az állatbőrök alacsonyabb árában KülsőSzolnok javára mutatkozó eltérés nyilvánvalóan az állattartás nagyobb súlyából ered a döntően szőlőművelő és szántógazdálkodást folytató hevesi területekkel szemben.

4 A mészárszékeken kimért húsféleségek olcsóságának és bőséges voltának hangsúlyozása ellenére a hevesi részeken a nyári és őszi hónapokban (Pünkösdtől Mindszent napig) két pénzen, az év további részében három és fél pénzen mérték a marhahús fontját. Külső-Szolnokban viszont "esztendőt által" két pénzbe került a tehénhús fontja. Itt egy-egy dénárral olcsóbb volt a sajt és a túró is. Az egyéb húsféléknél nem volt eltérés. Általában pár dénáros különbségek mutatkoztak a legjelentősebb háziállatok bőrének árában. Legnagyobb differencia az ökör-, tehén- és lóbőr értékében volt. Az ökörbőr egyes fajtái 25, 40, 25, a tehénbőr 20, 33, illetve 10 dénárral, a lóbőr 10 dénárral voltak olcsóbbak Külső-Szolnokban.

5 Ennek ellenére a feldolgozott bőröknél (pl. vargatermékek) már nem jelentkezett árbeli különbözet. Talán a mesteremberek kisebb száma, az alacsonyabb népsűrűség és a nyersanyag drágább volta magyarázza, hogy Külső-Szolnokban a malomjavítási munkák bére olykor többszörösét tette ki a Hevesben szokásosnak (pl. a korongvas 1 ft. 12 dénár - 60 dénár, guzsalyvas 80 dénár - 24 dénár stb.). A vaseszközök szintén magasabb áron keltek el. Például a sarló Hevesben 15, Külső-Szolnokban 20 dénárba került. A kovácsmunkákhoz nélkülözhetetlen faszén árát itt jócskán megnövelték a szállítási költségek. Pontosan az ellenkezőjét tapasztaljuk viszont a szabók esetében. Általában kisebb összegért keltek el az itteni ruhaneműek, aminek valószínűleg minőségbeli okai lehettek. Az angliai posztóból készült dolmányoknál 20-25 dénáros árkülönbözet mutatkozik. Látszólag ellentmondásban áll a fenti megállapításokkal az, hogy a vásári szabók, asztalosok és a szíjgyártók limitációit változatlanul vette át Külső-Szolnok vármegye. A magyarázatot abban kereshetjük, hogy ezeknél a mesterségeknél nyilvánvalóan a hevesi - elsősorban gyöngyösi - mesterek látták el termékeikkel az egyesült vármegyék településeit. A Heves és Külső-Szolnok vármegye által alkotott limitáció szövegét még a XVII. században korrigálták. Egyes tételeket kihúztak, másokat pedig betoldtottak. (Ezeket a jegyzetekben jelöltük.) A Külső-Szolnokra vonatkozó árszabás teljes egészében a változtatásokat eszközlő, egykorú kéz írásának tűnik. Számunkra az a legfontosabb, hogy a korrekciók elsősorban az árakra irányultak. Noha a kézművestermékek többségének változatlan maradt az ára, mégis úgy tűnik, hogy a vármegye az árak csökkenésére törekedett. A javítások eredményeként a Heves vármegyei szíjgyártók, lakatosok, vargák, takácsok, sőt még az öltözetbeli luxust szolgáló gombkötők árai is csökkentek pár dénárral. Hasonló a helyzet a kovácsoknál is, azzal a különbséggel, hogy itt bizonyos alapvető gazdasági eszközök ára nőtt. A szőlőművelés egyik legfontosabb helyi eszközének, a gyöngyösi kapának az ára 33 dénárról 40, a vaslapáté 30-ról 40, az egyik kapafajtáé 45-ről 60 dénárra emelkedett. Változott az egyik állandó behozatali cikk, a bécsi kasza ára is. Jelentősebb áremelkedés a csizmadiák által árusított lábbeliknél és 88