Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 12. (Eger, 1990)
Szakály Ferenc: Adalékok Gyöngyös XVI. századi kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez • 122
a Szent Mihály napi galgóci vásárra: 1586. szeptember 27. András deák 1 kocsi, 5 ló 1586. szeptember 27. Gyökeres András 1 kocsi, 9 ló 1588 ismeretlen vásárra: 1588. február 20. Pap István 1 kocsi, 4 ló 1588. február 20. Kádas Antal 1 kocsi, 5 ló a pünkösdi galgóci vásárra: 1588. május 20. Tamás deák 1 kocsi, 6 ló a Szent János napi szeredi vásárra: 1588. június 29. Tamás deák 1 kocsi, 6 ló a Szent Margit napi sellyei vásárra: 1588. július 18. Papp István 3 kocsi, 15 ló Összesítve: marha szekér ló 1586 150 3 18 1588 - 7 36 A Nagyszombat előterében elhelyezkedő mezővárosok vásáraira történő felhozatalt tükröző érsekújvári hídvámjegyzékben a gyöngyösiek részesedése elenyészőnek, feljárásuk alkalomszerűnek tűnik. Balázs deák számadáskönyvéből tudjuk, hogy a gyöngyösi kereskedőréteg közel sem volt ilyen jellegtelen, s ugyaninnen azt is, hogy a mezővárost sokkalta szervesebb kapcsolat fűzte Észak-Nyugat-Magyarország legfontosabb állat- és bőrgyűjtő központjaihoz, mint azt a vámjegyzék alapján vélhetnők. Nyilvánvalóan jelentősen növekednék részesedése is, ha ismernők a gyöngyösieknek másutt lakók által kiszállított bőreinek, kihajtott állatainak mennyiségét. Semmiképpen sem annyira azonban, amennyire azt részben az 1540-es évek tapasztalatai, részben pedig a gyöngyösieknek a nagyszombati városi anyagban tükröződő élénk kapcsolatai alapján gondolhatnék. 67 * * * Tekervényes és aprólékos fejtegetéseink tanulságait az alábbiakban összegezhetjük: Vizsgálódásunk időhatárának kezdetén, a XVI. század első felében Gyöngyöst mind a véletlenszerűen ránk maradt nyugat-magyarországi harmincadjegyzékek, mind pedig a láthatólag gondosabban megőrzött nagyszombati misszilisekből nyert szórványadatok a Dunától keletre eső országrész fontos kereskedelmi központjának mutatják. Erről, az Erdélyt figyelmen kívül hagyva is hatalmas területről a jelzett években mindössze másfél tucat település lakói fordultak meg a nyugat-magyarországi vámhelyeknél. Közülük is a legtöbb - területi egységenként csoportosítva: Heves, Losonc, Miskolc, Pásztó, Szécsény, Szikszó, Rimaszombat; Kecskemét: Födémes, Makó, Orosháza, Lippa - mindössze egy-két, maximum három ízben azon három esztendőben, amelyekről jegyzékekkel rendelkezünk. A fennmaradó öt Dunán inneni helység közül 137
