Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 12. (Eger, 1990)
Szakály Ferenc: Adalékok Gyöngyös XVI. századi kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez • 122
1546: Olmüci Dániel Hepner 1546: Pelsőci Bebek Ferenc főúr 1550: Miskolci Bornemisza Benedek 1552: Bécsi Joseph Pündelfinger 1561: Bécsi Johann Marb özvegye 1566: Czoborszentmihályi Czobor Imre főúr 1568: Uhersky Brod-i Martin Zalazyl 1568: Olmüci Wolfgang Hermansperger (A jegyzékben szereplő felső-magyarországi nagybirtokosok - Losonczyhoz hasonlóan - nyilván valamelyik kereskedő alattvalójuk érdekében emeltek szót a nagyszombati tanácsnál.) Visszatérve azon "kedvenc" kérdésünkre - vajon elképzelhető-e, hogy Orros Mihály egyetlen alkalommal 14 000 juh- és 10 000 báránybőrt próbált rásózni Baráti Fábiánra? - mindezek alapján azt válaszolhatjuk: joggal gondolhatta, hogy ha más emberfia nem is, Baráti képes lesz átvenni tőle azokat, s az értük járó hatalmas összeget - 7765 forintot - megfizetni vagy pedig a hódoltsági területen minden pénznél értékesebb valutában, posztóban vagy vasárukban viszonozni. Kivált akkor, ha - mint feltételezzük - Baráti és Sánta nagyobb ügyletek lebonyolításában valóban együttműködött. Mint az elemzett esetekből kitetszik, a gyöngyösiek ekkortájt nem helyben adtak túl az általuk összegyűjtött rendkívül nagy mennyiségű állatbőrön, és nem is szállították el azokat Nagyszombatba, ahogy azt az 1580-as és 1590-es évek fordulóján Balázs deák és többi hasonló gyöngyös: kereskedő tette. A bőröket a honti és nógrádi mezővárosok - elsősorban Ipolyság és Szécsény, esetleg Bakabánya és Pásztó - nagyszombatiak által is előszeretettel látogatott vásárain bocsátották áruba vagy cserélték el. Persze nemcsak nagyszombatiaknak; a gyöngyösi bírák és tanács másik, 1543. augusztus 27-én kelt levele éppen Kádas Benedek és egy váradi polgár Szécsényben megejtett végelszámolását rögzítette. Mint elmondják, megjelent előttük Zalay Mihály váradi polgár és kérte, hogy tanúinak - gyöngyösi Kádas Benedeknek és szécsényi Vértesi Gáspárnak - vallomását foglalják írásba és pecsétje alatt küldjék meg Nagyszombat városának. (Amiből persze kiderül, hogy a szálak az esetben is Nagyszombatba vezettek.) Kádas elmondotta, hogy ő - valamilyen ismeretlen ügyletből kifolyólag - adósa volt Zalaynak, akivel Szécsényben találkozván, vele szemben fennálló tartozását juhbőrökben kiegyenlítette; a szóban forgó juhbőrök - nyilván ez lehetett a vita tárgya Zalay és valamely nagyszombati polgár közt - a váradi jogos tulajdonát képezték. Vértesi ezt azzal egészítette ki, hogy az elszámolásra az ő házában került sor, s Kádas őt küldötte szolgájához azzal az üzenettel, hogy a szekéren levő bőröket adja át Zalaynak ("ab eodent Benedicto Verthesi nucciavit (!) servo suo, quod jam discesserat cum cumi et cum pellibus, ut ad manus supra notati concivi Varadiensi valit dare et consedere"). 50 * * * 133
