Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 10. (Eger, 1981)
TANULMÁNYOK - Szabó János Győző: Rákóczi Zsigmond egri főkapitányi instrukciója és kinevezésének körülményei • 27
a vár; Ungnádné a férje november 12-i kassai temetése után nem is tért többé vissza Egerbe. 13 A katonaság december elején még kapott zsoldot 14 , de az elszámolási határidő, a gazdasági év leteltével, 1588. április 24-én kifizetetlenek maradtak. 15 1587 végétől minden tekintetben kétségbeejtő állapotok uralkodtak Egerben. Már október végére annyira megcsappant a gyalogság, hogy a várban és a városnál (a kapuknál) alig mutatkoztak, a német lovasok túlnyomó többsége dezertált a fizetetlenség miatt. 1 " A megmaradtak lázongtak, önbíráskodtak, a befejezetlenül hagyott átépítési munkák szüneteltek a novembertől parancsnok nélkül maradt végvárban, ..Felső-Magyarország kapujában". Ungnád katonai helyettese, Balásdeák István magyar lovastiszt 17 csak kifelé képviselte a várat; a német csapatok felett nem rendelkezhetett, ezek önálló parancsnoka, Láng Zakariás pedig egy jellemtelen ember volt. 18 Már Ungnád Kristóf első várnagysága alkalmával írt kapitányi instrukcióban (1569) terjedelmes helyet foglalnak el a gazdasági kérdések. 19 Rákóczi Zsigmondéban viszonylag még többet. Ezeknek az oka az 1548 évig visszamenő alapállásban keresendő: Oláh Miklós püspök és a király egyezségében, amely szerint a püspöki jövedelem egyharmada a püspöké, a többi a várra és zsoldfizetésre fordíttassék. 20 Azóta történt lényeges gazdasági változás e tekintetben, hogy később az udvarbírák felsőbb engedély nélkül dézsmapénzt nem szedhettek, a jövedelmet pénzzé nem tehettek; a pénz kezelése, behajtása az 1567-ben önállósult Szepesi Kamara hatáskörébe tartozott. A tizedek összegéből a Kamara más várak fenntartásáról is gondoskodott, s belátása szerint az egri vár élelemkészletét is csökkenthétté, ha a többi vár szempontjából ez szükségesnek mutatkozott. 21 Döntő fontosságú új tényező a birtok jövedelmek folytonos apadása az elnéptelenedés, a töröknek való adózás és az infláció következtében. A rossz termés megrendítő hatása egyre súlyosabb volt. Az egyház kárára történt foglalások — az ellenreformáció erősödése előtt — csak átmeneti megoldást jelenthettek az egri udvarbírák pénzzavaraiban, elsősorban akvarták visszatartásában. Az egyházi tizedeken belül a káptalani negyedek (kvarták) 22 kiárusítása előbb hallgatólagos 23 , majd hivatalos gyakorlattá vált. A kanonokok elsősorban a várnagyoknak, de.olykor magánszemélyeknek is eladták dézsmájukat, ha így látták biztosítva létfenntartásukat. Másrészt egyházi személyek, kivált kanonokok a gazdasági ügyekkel való bajlódást egyenesen dehonesztálónak tartották. 24 A dézsmaszedés, a szüretelés, néha az aratás is fegyveres kíséret nélkül nem is volt tanácsos. A várnagyok, mágnások általában kerestek a dézsmák kifizetésén, ha például a bort Lengyelországba kivihettók. Elvileg a Kamara joga volt a negyedek megváltása is, s nem volt alaptalan a félelme, hogy egyeseknek így jogtalan előnyt biztosít a végvárak kárára. Eger tágabb környékén a birtokok jogállása és haszonélvezetének a jellege igen különböző volt. Például a nagyprépost birtokainak a jövedelme a státus betöltetlenségénél a várat illette. 25 A várhoz tartozó falvakon kívül voltak püspöki magánbirtokok (többnyire szőlők), káptalani birtokok, világi nemesi birtokok és nemeseknek elzálogosított várbirtokok. A káptalani javakon belül a kanonokságok, kápolna- és oltárigazgatóságok, parochiák jövedelemmegoszlása sokrétű, bonyolult rendszert alkotott. A különféle javadalmak egy kézbe kerülése 26 , cseréje, szétosztása, sőt egyházi jóváhagyással világi kézbe juttatása sem volt ritka. 27 Megfigyelhető az a tendencia, hogy a főbb kanonoki stallumok birtokosai állandó összegek, járandóságok biztosítására törekedtek, követve a püspököket. 23
