Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)
TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri püspökség és káptalan középkori vizafogó szegyéi a Tiszán • 5
tos királyi privilégiumon alapuló vámokkal, révekkel egyetemben említik az esetleg meglévő szegyét, figyelemreméltó birtokjogi jelentőséget tulajdonítva a vizafogónak. ) 1338-ban egy, a nádor előtt lefolytatott perben szerepel újból egy palkonyai ,,sege". Ekkor Durugh fia Lőrinc fia István mester vitatja Chenker fiainak: Bekének és Jánosnak jogát palkonyai birtokához, melynek részeként szerepel a tiszai szegye. A nádor ítéletével a palkonyai ingatlant a vizafogóval egyetemben István mesternek ítélte. 82 Az egri káptalan 1360-ban P alkonya (Tisza) Oszlár felé eső déli részéhez tartozó tiszai szegyének a birtokosa. 83 Méltán figyelmet keltő egy 1380. évi királyi oklevél. Ebben I. Lajos király június 15-én parancsot ad diósgyőri várnagyának, hogy az egri káptalan palkonyai ,,zeuge"-]ét a folyó esztendőben az ő részére halásszák meg, de a következő esztendőben adják vissza a káptalannak. 84 Minden bizonnyal itt nem királyi hatalmaskodásról volt szó, hanem az uralkodó és az egri káptalan közötti megállapodáson. A szomszédok hatalmaskodásainak sorában azonban gyakorta szerepel célpontként a káptalan palkonyai szegy éje. Az első ilyen adatunk 1393-ból származik, amikor a Palkonyával szomszédos Perényi Miklós, János és Imre kisfaludi és odolmáni officiálisa és famulusa vezetésével az odolmáni lakosok az egri káptalan palkonyai birtokára törtek, ott hatalmaskodtak. Amikor a káptalan Borsod vármegye közgyűlésen bepanaszolta az esetet, külön kiemelte a ,,zege"-hen okozott súlyos kárt. 85 1409-ben, amikor a káptalan 20 esztendőre szóló adómentesség biztosításával be kívánta népesíteni Palkonyát, nyomatékkal kihangsúlyozta, hogy a letelepedő jobbágyoknak ugyan tizedet és munerát kell adniok, de nem kell fát szállítaniok a tiszai vizafogóhoz. SG Ebből viszont nyilván következik, hogy a palkonyai jobbágyok kötelessége maradt a szegye felállítása, gondozása és halászata, — s csupán a terhes ,,hosszú fuvar" alól nyertek felmentést. Az egri káptalan palkonyai birtokával szomszédos kisfaludi és odolmáni földesúr : Perényi Imre és fia János a káptalan palkonyai birtokának területén 1431ben törvénytelenül vizafogót állítatott fel a Tiszán. 87 A következő vizahalászati szezon alkalmával pedig, amikor Egerben akartak Palkonyáról két vizát szállítani, azt kisfaludi officiálisával erőszakkal elvétette. 88 Palkonya másik földesurának: Dob-i Oyörgy fia Lászlónak is volt birtoka tiszai szakaszán vizafogója a XV. század közepén. Ez az ingatlan Palkonya északi fekvésű területére terjedt ki. Először 1449-ben László a birtokot a tiszai szegyével együtt az egri káptalannak csak zálogba adta 89 , a következő évben pedig már el is adta azokat neki. 90 Ez a tény témánk szempontjából azt jelenti, hogy az egri káptalannak akkor Palkonyán két vizafogó szegyéje is volt a Tiszán. Nincs reá okleveles adat, de az egyiket megszüntette, — minden bizonnyal az újonnan szerzett északi fekvésűt, — mert a továbbiakban csak egyről szólnak forrásaink a XV-XVI. század során. /. Mátyás és I. Ulászló korabeli oklevelek arról vallanak, hogy a Tiszát harántul keresztező palkonyai szegye, birtokosának, az egri káptalannak nem csupán az ott kifogott értékes hallal hajtott hasznot, de királyi adomány révén a máramarosi sószállito hajók átbocsátásából, megvámolásáhól (sóvám= ,,tributum salium") is figyelemre méltó jövedelme származott. A palkonyai sóvám egy eddig merőben ismeretlen földesúri jövedelmet jelent. A vizafogóknak a hajózást akadályozó voltára sem utaltak eddig a közlekedéstörténészek sem. 17
