Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)
TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Ivád jogélete • 34
Míg a bizottság Pétervásárán tartózkodott, a felektől újabb beadványokat kaptak, melyben egymás érveit igyekeznek cáfolni. Keglevich azt vitatja, hogy Ivádi tanúi részben az Ivádi nemzetségből valók, tehát ő szerinte — érdekeltek, másrészt I. Gábor megvesztegeti a tanúkat. Ivádi Gábor viszont felhozza, hogy az egyik tanúnak csupán a napidíját fizette meg, ami nem vesztegetés, sőt kötelesség. Másrészt a felperesi tanúk Keglevich jobbágyai és kerülői, tehát befolyás alatt vannak. Koncsek meg éppen egyik Ivádi megölésével van vádolva, s csupán kezesség mellett van szabadlábon. Hogy lehet ilyen tanú vallomását figyelembe venni? A felperes ügyvédje erre újabb tanúkihallgatások eszközlését kérte. A bizottság ezt Párádon teljesítette is. A felperes ügyvédje azonban ezzel nem elégedett meg, hanem ő is belegázolni akar Ivádi Gábor becsületébe s felhozta ellene ismeretes fegyelmi ügyét. Az utolsó szó Ivádié volt, aki ismét sorra cáfolta a tanúvallomásokat és védte Ivád — szerinte — jogos határait. A bizottság végül is Egerben hozott végzést, de tartózkodott a döntéstől. Egyik részről sem látta megnyugtatóan bizonyítottnak a békés birtoklást, hiszen 1785 óta Keglevich és az Orczyak között határper folyt éppen e terület miatt, ami nem lett befejezve. Mivel tehát nem békés birtoklás igazolásáról van szó, hanem vitás határkérdésről, amely évek óta bíróság előtt van, a bizottság a kérdés eldöntését nem tartotta közigazgatási úton kivihetőnek, hanem a feleket metális per felvételére hívja fel. 76 Heves vármegye levéltárában későbbi határperről nem tudunk. Csupán a következő évben tiltakozik Ivádi Gábor a vármegye előtt, hogy míg ő közügyben birtokától távol járt, a gróf megbízásából éppen a vármegye földmérője Markmüller járt az ő területén, s ott „alattomban" méréseket eszközölt. Ennek ünnepélyesen ellentmond. 77 Ez év szeptember 20-án Keglevich képviseletében Vas Antal is tiltakozik, ő pedig az ellen, hogy Ivádi Gábor a megvásárolt Orczy birtokot jogtalanul tágítani akarja. A Hidegkút-árnyéka nevű erdőrészbe betört, ott 25 cserfát kivágatott, a gróf erdejében árendás erdőkövesdiek sertéseit a területről beverette, határfákat kivágatott. Ezért pert is indítanak. 78 A per lefolyásáról azonban mit sem tudunk. A földet tehát Ivádon mindig megbecsülték és az a had — tartják az ivádiak — amelyik megbecsülte a földet, annak van is. 79 Ez azonban nem mindig volt így. Az elmúlt két évszázad alatt elég sok változás volt, amint azt már fentebb láttunk. Ezek a változások és a birtokgyarapodások nem mindig a megbecsülés, hanem szemcse, jó házasságok, összeköttetések és nagyobb tudás eredményei voltak. A föld szabad szerzése csak 1848 után volt lehetséges. Ettől kezdve már történtek is adás-vételek. A szerződéseket pl. 1860 körül a mai községi bíró nagyapja I. Antal János írta. A szöveg meglehetősen sablonos. Az aláírásokat még kereszt pótolta. Máskor a kántortanító írja a szerződéseket. 80 A földbirtok-vásárlás szabaddá tételével nem volt értelme a zálogbirtoknak. Ezután ha valaki kölcsönt adott a faluban, egyszerű kötelezvényt íratott, de zálogot nem kért s az összeget be sem igen táblázták. 81 A tulajdonjogot sokszor korlátozták a szolgalmi jogok. Ezek azonban legtöbbször viszonosak. Én is átmegyek a szomszéd földjén, mondja az ivádi, de ő is átjárhat az enyémen. 82 Nem volt azonban mindig így. 1818. május 5-én Id. Ivádi János és a Mártoni familia tiltakoznak az ellen, hogy a szenterzsébetiek, főleg az Utassy familiabeli emberek Lelesz határában az ő erdejükben szekérutat kezdettek és noha elárkolták, újból erőszakosan átmennek. Nehogy beleegyezésük látszassék, ezért ellentmondanak, fenyítés alatt tilalmazzák a szenterzsébetieket és tiltakozásukat bevétetik a vármegye jegyzőkönyvébe. 83 48
