Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)
TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Ivád jogélete • 34
ezeknek a jeleknek, amelyeket nagy tiszteletben tartottak és azt hitték, hogy megsértőjüket nemcsak a világi törvények, hanem az égiek is büntetik. 1835-ben különösen heves per zajlott le a határok miatt Ivádi Gábor táblabíró és a Keglevich grófok uradalma között. Keglevich GáBor gróf nevében Vas uradalmi fiskális panaszt tett ugyanis a vármegyénél, hogy Ivádi a gróf pétervásári erdejében az ún. Hidegkút-árnyékában 1835. február 6-án 25 db makktermő cserfát hatalmasul levágatott, elvitetett és így őt az erdő békés birtokában háborgatta. Kérte az 1802: XXII. és az 1807: XIII. tc.-kek szerint az erdő békés használatába való visszahelyezését és az okozott károk megtérítését. A panaszra Ivádi Gábor megfelelt s becsatolta bizonyítékait. Vitatta, hogy nem hatalmaskodott, a fák kivágása jogos volt, hiszen saját területén történt. Éles hangon kikelt a Keglevichek ellen, kiket azzal vádolt, hogy már évtizedek óta elődjét, Orczy István bárót is fokozatos terjeszkedéssel meg akarták rövidíteni s Orczy ezért kénytelen volt a vitás területen a fákat kiirtani, hogy egy „lineával, vagy ductussal" biztos határt teremtsen az ő ivádi birtokrésze és a gróf pétervásári határerdeje között. Benyújt 1311-ből egy határjárást, mely az ő igazát látszik bizonyítani. Hiteles tanúvallomásokat is csatol be arról, hogy már az Orczyak idejében 1782-ben is ez volt az igazi határ s azóta az Orczyak a terület békés birtokában voltak, 6 év óta pedig, mióta az Orczy-birtokot megvette, ő maga is. Keserűen emlékezik meg arról, hogy Keglevich és tisztjei milyen igazságtalanul akarják a mammutbirtokot növelni, s prókátoruk Vas Antal még azt sem átallja, hogy meghamisítsa a sőregiek idecsatolt vallomását, mely szerint azok a vitás területen Ivádi bérletében makkoltattak. Ivádi mellékel egy bírósági ítéletet, hogy Vas nem először hamisított okiratot. Nem csoda, hogy most is ilyenhez folyamodik. Ivádi Gábor arra is rámutat, hogy a határ századok óta egy és ugyanaz Ivád és Pétervására között. Ez volt a határ, mikor Ivád birtokát 1783. évben felosztották. 75 Mióta Ivádi Gábor a terület tulajdonosa, ő adta bérbe a makkoltatást és a legeltetést is. 1833-ban a nyári marhalegeltetést a pétervásáriaknak, 1834-ben a makkoltatást a sőregieknek, 1835-ben újból a legelőt a gróf pétervásári jobbágyainak. Kért ezek alapján helyszíni tanúkihallgatást és a felperesnek ,,a haszontalan keresettől" felmentését. Dapsy Rafael alispán, Novotka Péter szolgabíró és Zay János esküdt ezekután a helyszínre kimentek, s miután a felek igazolásaikat és bizonyítékaikat benyújtották, a bizottság a helyszínen tanúkihallgatásokat eszközölt. Varga János, Keglevich tanúja megmutatott a Hidegkút-árnyékában egy határfát, melynek 2 oldala be volt vágva, egyik vágás a Lyukaskő, másik Ivád felé lévő oldalon s azt állította, hogy ez jelzi régóta a határt. Viszont Bocsi Imre Ivádi tanúja egy nagyon vén fát mutatott határnak, melynek Ivád felőli oldala volt régi vágással megjegyezve. Azután Sáy Pál, Keglevich tanúja mutatott egy harmadik régi fát, mely 3 oldalról volt bevágva, majd odább a Hidegkútormánál egy vén jegyes fát. Ezt már mindkét rész tanúi valóságos határnak ismerték el. Ez a határfa már az Orczyak által kivágott nyílásba esett. Innen a bizottság a felperesi tanúk során meredeken ment a Györgydeákos-hegyességre, attól a Bérczen a Cseres-lápa-főn a Kápolna-bérczén régi hányásnak látszó domborúságig, melyet mindkét rész valódi határnak fogadott el. Innen visszafordulva lefelé az ivádi tanúk állottak sorba a Hidegkút-víz-patakáig lenyúló kivágott nyíláson s ezt állították régi határnak. 47
