Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)

KÖZLEMÉNYEK - Csiffáry Gergely: Az egercsehi bányászok életkörülményei 1907—1946 • 123

A csehi bányászok visszaemlékezése szerint 1917. augusztusában a helyi bányászok sztrájkkal vívták ki maguknak a napi 8 órás általános munkaidőt. A sztrájk előzményeként egyik reggel a műszak kezdéskor a bányászok nem szálltak le a bányába, hanem követelték az igazgatóságtól, hogy csökkentsék a munkaidőt 8 órára. A bánya vezetősége előbb az erőszak eszközéhez nyúlt. A következő napokban Egerből cseh katonákat vezényeltek a bányatelepre.

40 A cseh katonák azonban megsúgták a sztrájkoló bányászoknak, hogy nem fognak lőni. Ez a hír futótűzként elterjedt, s a bányászok nem engedtek követelésükből, így a bánya vezetőség a kénvszerhelyzetben megadta a 8 órás munkaidőt. 41 Túlkapások általában nagy számban fordultak elő. Munkáshiány és egyéb okok folytán, főleg a szénbányászat körében elterjedt a pótmunkaszakok intézménye, miszerint a munkások több-kevesebb kényszer (direkt vagy indirekt nyomás) alkalmazása révén 12 óránál is tovább dolgoztak.

42 A súlyos munkaerőhiány miatt 1918. február 24—26 között az egercsehi szénbánya összes munkása sztrájkba lépett. A sztrájk oka a bányászokat sújtó be vonultatások. A munkát csak parancsra vették fel újra.

43 A munkaerőhiány enyhítésére hadifoglyokat is dolgoztattak a bányánál. Számuk 1918. novemberében mintegy 50 fő volt.

44 Táplálkozás A falusi munkások reggelire otthon ettek egy keveset, mielőtt elindultak a bányába, pl. ciberét, vagy rántott levest. A magukkal hozott ételt egy kis kendőbe belekötve a nadrágszíjra erősítették. Műszak közben tartott rövid szünetben, ,,sikta közbe" lent a bányában ették meg, amit hoztak. Ez általában szalonna volt, vagy a zsíroskenyór, csak a munka végeztével, mikor hazamentek ettek főtt ételt. Estére főztek, kinek az anyja, kinek a felesége. A vacsora a hagyományos falusi étrend volt. Ez a következő ételfajták fogyasztását jelentette. Egészen pontos heti étrendet nem lehet összeállítani, azonban kialakult az ételek sorának egy viszonylagos állandósága: hétfő, szerda és péntek tésztásnap; felváltva készítenek sült és főtt tésztát, előtte valamilyen habart levessel; vasárnap, kedd, csütörtök húsnap, főtt vagy sült húst adnak valamilyen főzelékkel, de leggyakrabban levesbe főzik. A szombat gyakran zsírtalan; gazdahelyen: tejleves és kalács az ebéd, általában azonban káposzta vagy krumpli, illetve rántottleves. A húsnapot legtöbbször csak gazdahelyen tudták betartani, s a napszámosoknak adtak. Főként egytál ételt készítettek. Pl.: ha hétfőn tésztát főztek, kedden bab volt, szerdán krumpli, csötörtokön tészta, pénteken bab, szombaton rántottleves. A babot, krumplit, káposztát, gombát levesnek szeretik a legjobban. A levesek után közvetlenül a főtt tészták a legkedveltebbek.

45 Barakklakók 1911-ben egy munkásbarakkot építettek Szúcson, két másikat a két aknánál. A barakkokban az istenmezeji munkások laktak kb. 80—90 fő, de voltak köztük fedómesiek és olyanok is, akik az Alföldről jöttek a bányába. Az egyik barakklakó így emlékszik vissza: „Egy szobában laktunk négyen, a padló földes volt: Kaptunk 1 lavórt, 1 vödröt, 1 szalmazsákot, pokrócot és egy 132