Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)
TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri püspökség és káptalan középkori vizafogó szegyéi a Tiszán • 5
A szegye kifejezést a Mohács előtti okleveles anyagban a következő írásmódban, alakban találtam meg: Scege (1334., 1348.), Sege (1338.), Seege (1257., 1258.), Segye (1402.), Seyge (év ?), Zeege (1387.), Zeeghe, Zeegye (1493.), Zeegyeh (1493.), Zege (1261., 1271., 1323., 1343., 1393., 1420., U2l.,síb.),Zegee (1292.), Zegge )121L), Zeghe (1396., 1467.), Zegie (1400.), Zegje (1430.), Zegye (1420., 1496., stb.), Zeuge (1380.) 39 A XVI. századtól a zegye írásmód általánossá vált. A nyelvészeti kutatás szerint a szegye szóból fejlődött ki a cége szavunk. 40 Hermán Ottó általában ez utóbbi kifejezést használta. Legkorábbi előfordulásában „cége" formában találtam egy 1292-es oklevélben (Cegefaka=Cegefoka), de előfordul 1552-ben Csurgóról írt levélben is ,,czeghe" formában 41 , s ugyanezt tükrözi egy foglalkozással kapcsolatos családi név is, éppen vizsgált területünkön, (Tisza) Szederkényen 1581-, 1583-ban: Czeges. i2 A szegye szavunk a szerb-horvát seda szóból származik, mely halfogót, rekesztéket jelent, s az pedig az ősszláv sedja-bó\ alakult ki. Az utóbbi ülést jelent, ugyanis a halász a rekesztek kapuja fölé ülőalkalmatosságot szerkesztett, 43 ahonnan a rekesztékbe úszó halakat figyelte, s a rekesztek kapuját elzárta. Hermán Ottó úgy vélte, hogy a szegye a latin sagena, illetve a görög szagéné szóból származik. 44 A sagéna magyarul varsát, halfogó eszközt jelent, hálót is, éppen ezért figyelmet érdemel, hogy egy 1489. évi oklevélben ez olvasható : sagena sew captura vsonum vlgo Zeghe." 45 Az egri püspökség tiszai szegyéi Az I. István által alapított, s 1009-ben már állott egri püspökség 16 első királyi adománybirtokainak sorában a Tiszán már két vizafogó szerepel. Amikor a tatárjárás után a püspökség elpusztult birtokjogi okleveleinek pótlására 1261ben igazolást nyertek korábbi jogai és ingatlanai, két olyan, István király által adományozott Tisza menti falut vettek számba, melyhez szegye is tartozott. Az egyik a mai Szolnok megye területén fekvő Tiszapüspöki, melyről megjegyzi az oklevél, hogy ,,cum clausura Ticie zege vocata."' 47 A másik pedig Eurem, azaz a mai Tiszaörvény, ahol magas vízállás esetén nemcsak szekereket és embereket a folyón átszállító révje volt a püspökségnek, hanem vizafogója is. Az oklevél szerint: ,,duabus clausuris Ticie zege vocatas de duabus partibus Tiicie." i8 A latin szövegből a szegye előzően felvázolt szerkezeti felépítésének ismerete, s a későbbi adatok alapján arra lehet következtetnünk, hogy a Tisza két partján létesített, a folyamot harántul átszelő két rekesztek tulajdonképpen egy szegye kétoldali szárnya volt, melyek között vámmentes, szabad áthaladást biztosítottak a máramarosi sószállító hajók számára. A középkori örvény falu nem a mai helyén feküdt, hanem meglehetősen távol attól, északkeleti irányban a mai tiszafüredi Holt-Tisza egy igen erős hurkos kanyarulatának déli ága partján, közel a haj tűszerű kanyarhoz, s néhány száz méternyire a fontos tiszai átkelőhelytől. 49 Szabó János kutatásai alapján azt az általam is helyesnek tartott következtetést vonta le, hogy ez az örvényi rév azonos volt a poroszlóival. 50 Horváth Béla 1965-1971 között végzett középkori falufeltáró ásatása szerint Örvény betelepítése a folyóparton húzódó területen kezdődött, s az itt kiásott földbe mélyített lakóházmaradványok eszközanyagában a vadászatra utaló nyílhegyek mellett a halászatban használatos horgok és hálónehezékek vannak túlsúlyban, hitelesítve a falu XI. századeleji lakosainak halász voltát. Megállapítást nyert, hogy a faluból széles út vezetett a Tisza partjára. 51 11
