Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 8. (Eger, 1979)

TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Ivád község és az Ivádiak a feudális kor hanyatló szakaszában • 5

keretekből, amelyet valóban csak egy generáció tudott még felhasználni, a Hegyiek a század második felének fellendülő magyarországi kapitalizmusába léptek, s vitorláikat annak szelébe fogva annyira megerősödtek, hogy messze elhagyták maguk mögött Ivádot s az ivádiakat, melyekkel való vérségi kapcsolatokról azután már tudni is alig akartak. De hosszú út, majdnem egy évszázad vezetett idáig: a magyarországi feudális uralomnak a kapitalizmusba való átmentésének korszaka. Amilyen szerencsés volt azonban Ivádi Gábor közigazgatási pályája kezdetén, annyira megtorpant a közigazgatási pálya felfelé ívelése egy kellemetlen fegyelmi ügy következtében. Nem tudni mi okból keletkezett a nagy ellenségeskedés, de tény, hogy nemes Albert István 1827. november 10-én a kancelláriához nyújtott be egyenesen panaszt, amelyben Ivádi Gábort különféle szabálytalanságok és visszaélések elkövetésével vádolta, olyanokkal, amelyek a főszolgabírói állással nem voltak összeegyeztethetőek. Azt állította többek között, hogy Ivádi Gábor Derecskén juhaklot készíttetett és a készítéshez az adófizető jobbágyokat kirendelték. Köveket hordatott a jobbágyokkal, akiket a parádi földesúr tisztje rendelt ki a főszolgabírónak. Az ivádi atyafiaknak és az ivádi jobbágyoknak kedvezett, mert amikor az országutat készítették, őket kihagyták a közmunkából.

109 Albert valami prókátort is fogadott, aki szintén Ivádi ellenségeihez tartozhatott, mert szervezett hajszát indítottak ellene. Viszont Ivádi Gábor sem volt ment a visszaélésektől. Bár barátai és rokonai mindent elkövettek, hogy fehérre mossák, a vármegye törvényszéke kénytelen volt megállapítani olyan cselekedeteket, amelyek a főszolgabírói állás viselőjéhez nem voltak méltók. A vármegye talán ezeket is elsimította volna, de a baj az volt, hogy Albert és prókátora Szalay József állandóan a kancelláriánál panaszkodott s a vármegye kénytelen volt az iratokat is a kancelláriához felterjeszteni. A kancelláriához került feljelentés nagy megdöbbenést keltett a megyében. Ivádi Gábor először azon volt, hogy minél előbb túlessen a kellemetlen ügyön és deputáció kiküldését sürgette. A vármegye ki is küldötte a bizottságot az ügy kivizsgálására, de az csak lassan tudja végezni a bonyolult kihallgatásokat. Ivádi állandóan sürgeti a gyorsabb eljárást.

110 Végre 1828. Böjtmáshó 8-án Földváry Ferenc II. alispán a bizottság nevében a jelentést benyújtja a vármegyei törvényszékhez, amit az a kancelláriának felküld.

111 Közben azonban Albert újabb panasszal él a kancelláriához és előadja, hogy őt nem hallgatták ki megfelelően, nem tekinthetett be az iratokba. A kancellária felhívja a vármegyét, tegyen eleget Albert kívánságának és megfelelően hallgassa ki (1828. ápr. 8.). A bizottság újból munkába fog, de most meg Ivádi Gábor panaszkodik a vármegye előtt, hogy Albert meghatalmazottja Szalay József a vádakra tett felelését magánál tartja és nem tesz észrevételt. Ezzel késlelteti a döntést. A küldöttség Szalayt meg is intette s mégsem adott választ a kitűzött határnapra, ezért június 9-én egy szolgabírót kiküldenek, hozza el az iratokat. A szolgabíró el is hozza, de közben a küldöttség mégis meggondolja magát: hátha ebből újabb jelentéstétel lesz a kancelláriához. Ezért úgy határoznak, hogy mivel a közeli napokban úgysem érnek rá más elfoglaltság miatt a kihallgatásokat befejezni, még visszaadják az iratokat Szalaynak, utolsó határidő kitűzésével.

112 Az ügy azonban nem olyan egyszerű. A vármegye és a kancellária, Albert és prókátora állandóan levélváltásban vannak ebben, hanem a következő évben is.

113 Közben Ivádi Gábor az országos összeírások Heves vármegyei részének előkészítésére Tolnában tartózkodik a vármegye kiküldeté26