Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 8. (Eger, 1979)

TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Ivád község és az Ivádiak a feudális kor hanyatló szakaszában • 5

seben és ez is hátráltatja az ügy befejezését. Az 1829. év is eltelik, mire az ügyet befejezik. A törvényszék megállapítja, hogy Ivádi Gábor derecskéi juhaMa helyének kiplanírozására a lakosságot tényleg igénybe vette, de az nem parancsból, hanem csak szívességből ment. Az adózó néptől a főszolgabírónak mégsem szabad ingyen szolgálatot, sem ajándékot elfogadni. Ivádi Gábornak tehát ez a cselekedete visszaélés a szolgabírói tisztséggel. Megállapítja azt is a vármegye törvényszéke, hogy a kövek hordását a parádi uraság tisztje robotban végeztette. E fuvarokat se lett volna szabad Ivádinak elfogadnia. Azt is hibául rója fél a törvényszék, hogy az ivádi akat kihagyták az országút készítésének munkájából. Mégis enyhe az ítélet. A törvényszék megelégszik a viszszaélések megállapításával és helytelenítésével, ezen felül nem szab ki büntetést, csupán azt követeli, hogy a főszolgabíró a felhasznált fuvart és munkadíjat minden jobbágynak térítse meg.

114 Ezzel véget is ért a nagy port felvert ügy, amelyben az ellenfeleknek sikerült Ivádi Gábort további közigazgatási karrierjét tönkretenni. A legközelebbi választáson már kibukik állásából s ettől kezdve már csak mint „táblabíró" működik, ami alig jelentett címnél egyebet. Peres ügye annál több van. Az új Orczy-birtok is sok gondot okoz, mert ennek kapcsán összeütközésbe kerül Keglevich Gábor gróf koronaőrrel. Ezzel kapcsolatos Agots Jánosnak és erdőkövesdi jobbágy társainak az a panasza, hogy Ivádi Gábor, akitől erdőt béreltek ki, a makkoló sertéseiket legfoglalta. A vármegye kiküldi a szolgabírót nyomozni, de úgylátszik az ügy megegyezéssel végződött.

115 A főszolgabíróságból való kicsöppenés folyománya volt az is, hogy Tóth András szolgabírósági hajdú bepanaszolta egy mente és harmadfél havi fizetése erejéig. Ivádi azonban bebizonyította, hogy ő, mielőtt Tóth megkapta volna a vármegyétől járó mentét, már előbb vett neki egyet saját költségén, amit az elpiszkolt, így a vármegyétől járót jogosan tartotta vissza, a fizetés elmaradása pedig nem az ő terhe. Mindössze 5 1/2 kr. járt volna Tóthnak, de erről ő maga is lemondott.

110 A gazdaság fejlesztése is sok gondot okozott a földesúrnak, aki a kezdődő kapitalizálódásnak megfelelően mezőgazdasági üzemeket is szervezett, így pálinkafőzőt állított fel. Samu pétervásári zsidó ajánlott is neki egy pálinkafőzőt Rozenberg József személyében, aki családjával együtt megjelent Ivádon, elhelyezkedett a pálinkafőző ,,üzemben", átvette az eddigi készleteket és a szükséges összeget, azután egy csendes éjjel az őt ajánló Samu kocsiján Ivádi Gábor pénzével és pálinkájával eltűnt. I. Gábor feljelentette a törvényszéken, kérte a szöktető Samu megfenyítését és Rozenberg felkutatását, aki alighanem Miskolcon, Szilváson vagy Sajószentpéteren bujdokol. A vizsgálat megindult, de Samunak sikerült ártatlanságát bebizonyítani s így ellene nem lehetett eljárni. A nyomozást átadták Borsod vármegyének, Rozenberg nyomát azonban Ivádi Gábor bottal üthette.

117 A kapitalizálódás Ivádinak még egy port akasztott a nyakába. Itt már ő ellene panaszkodik Batuk Ábrahám. Batuk ugyanis Ivádi feleségének derecskéi birtokán egy rossz düledező házat kibérelt, azt rendbehozatta, de Ivádi elvette tőle és ott korcsmát rendezett be. Kérte a ház építésére fordított 227 forint 20 kr. megtérítését. A vármegye kiadta a szolgabírónak a panaszt, intézze el békésen a vitát.

118 További eljárás támadt abból, hogy Ivádi Gábor 1837. január 23-án feljelentést tett Ivádi István és Antal ellen, akik loptak tőle. Tanúkat azonban 27