Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 7. (Eger, 1978)

TANULMÁNYOK - Misóczki Lajos: Heves megye gazdasági és társadalmi helyzete az abszolutizmus idején (A szegényparaszti- és munkásmozgalmak kezdeti évei) • 44

raalján az 1860-as évek elején ősztől tavaszig 20—30 kr, tavasztól 1—2 Ft járt egy napra.

29 A női napszámbér többnyire a felét tette ki. Ezek a bérek nagyjában megegyeztek az ország más vidékének uradalmaiban fizetett napszámbérekkel.

30 Mennyit és hogyan kellett ezért dolgozni? Látástól vakulásig — még a nőknek is. A napszámos anya „csecsemő gyermekét ölében, a valamivel idősebbet hátán viszi ki a munkahelyre. . .Nagyobb számmal együtt dolgozó ily aszszonyok közt néha 3—4 fán is látni. . . lepedőben felkötött csecsemőt, s amíg a többi munkás pihen, a szorgos anya csecsemőit keresi fel, s azt megszoptatja. Sír ugyan az ily magára hagyott gyermek eleget, de belefáradván a sírásba, végre mégis elalszik."

31 De legalább megkapták volna a napszámosok a csekély krajcárokat! A megye több helyén, így a székhelyen, Egerben is az 1850-es évek végén egyszercsak a természetbeni bérezés járta az aprópénz hiánya miatt. A helyzet válságossá vált. Eger város az 1860. október 2-i képviselői bizottmányi ülésen tárgyalta ezt az ügyet. A helyettes polgármester rámutatott: „Az élelmezési és egyéb cikkek bevásárlása, (mivel) az ércpénz hiánya miatt a bankjegyek fel nem váltathatnak, akadályozva van."

32 Az egyik hetilap, az Egri Értesítő október 10-i száma a szüretelő napszámosok fizetésének zökkenőiről írt. A városatyák a bérek ki nem fizetése miatt zavargásoktól tartottak. Ezért határozott olyan gyorsan a képviselők október 2-i ülése a szükségpénzek forgalomba hozásáról „annál is inkább, hogy a szüreti időszak alatt a szedők, puttonyosok és egyéb munkások napi béreik kielégíttessenek, s ezáltal a rend és béke fenntartása kieszközölve legyen". Az említett egri lap októberi3-i száma már az 1860. október 2-tól 1860. december 31-ig érvényes egri, 5, 10, 25 „osztrák értékű krajcárok" „üdvös hatásáról" tudósított.

33 A csekély kereset szűkös megélhetést adott. A keresethez képest például a fő gabonatermeivények ára eképpen alakult: Az egri piacon 1860-ban és 1862ben a búza 4,80—7, az árpa 3,30—3,60, a tengeri 3,10—4-Ft mérőnként. Amíg Egerben a burgonya 1—2, Gyöngyösön 2 Ft volt. A következő évektől a gyöngyösi piac volt a kedvezőbb: mérőnként a búza 3,80 Ft, a kétszeres (a búza és a rozs keveréke, M. L.) 2,60 a rozs 2,50, az árpa 3,40, a zab 1,50 Ft-ért kelt el. Egerben köblönként a búza 6,80, a kétszeres 5,80, a rozs 4,80 Ft volt. Gyöngyösön a liszt mázsánként 8, a borsó 6, a lencse 5,50, a bab 3, a köles 4 Ft-ba került.

34 Az agrárproletárok étkezése kevés volt és silány. Megütközve írja a korabeli egyik tanulmány, hogy az Eger környéki szőlőnapszámos „egész nap puszta kenyeret eszik csak. . .a jobb módúak szalonnát".

35 Az élelmiszerek ára (annak ellenére, hogy agrárország voltunk), nem volt összhangban a kereslettel, különösen nem a bolti, különféle árucikkek árával. Miután „a férj vasárnap a heti napszámot kikapván. . .a nő (feleség, M. L.) kezébe adja. . .nem elegendő arra, hogy abból a napi élelmet megszerezvén ruházkodhassék is".

36 Hasonlóan embertelen volt a szegények lakáshelyzete. A nincstelen földmunkások már több helységben barlanglakásokban laktak. Egerben barlanglakásban vagy pinceházban, Deménden és Egerszalókon barlanglakásban, Sírokon barlanglakásban vagy kőoduban; Kistályán 1859-ben 58 pincelakó hazátlan zsellér élt.

37 Az elemi csapások, természeti katasztrófák szegényt és gazdagot egyaránt sújtották, de ha a szegényt érték, menthetetlenül koldusbotra jutott. 1861. június 24-én a tűz 80 házat hamvasztott el Gyöngyösön, zömében a felsővárosi részen, amely városrészt négy évvel később a tanácsi közgyűlés egyik végzése úgy említett, mint az ideszorult, a földműves nép legszegényebb osztálya által lakott városnegyed. 1863. május 21-én Kiskörén árvíz, szeptemberben Atkáron 48,