Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 7. (Eger, 1978)
TANULMÁNYOK - Misóczki Lajos: Heves megye gazdasági és társadalmi helyzete az abszolutizmus idején (A szegényparaszti- és munkásmozgalmak kezdeti évei) • 44
M. L.) földet, belevetett az 1863. év őszén a két hold földbe egy köböl életet (gabonát, M. L.), amelynek ára volt akkoron 8 Ft, két hold föld szántása került neki 3 Ft-ba, a két holdnak az ára adóval együtt éppen nem drágán véve fel, pl. 5 Ft, így 10 Ft, összesen: 21 Ft. És, ha a két hold föld adott neki 6 köblöt, ez pl. 2 Ft 40 krajcárjával, s a szalma értékét 1 Ft-ra véve 15 Ft 40 kr, maradt tehát adóssága két holdnál 5 Ft 60 kr." 21 A földet vesztett kisparasztok, főleg a szegényparasztok megélhetési forrásává általában az ún. ledolgozás és a földbérlet válik. Vagy a földbirtokosnál, vagy a gazdagparasztnál vállalnak ilyen munkát. (Az elmaradt agrotechnika miatt ők is rászorulnak a szegényparasztok ilyen jellegű munkájára.) Jellemző, hogy a legtöbb szakértelmet igénylő szőlő művelése is még mindig elmaradott módszerekkel történik: „A szőlők közönségesen, karó nélkül, kurta metszéssel míveltetnek." 22 (Ezek ellenére is Gyöngyös és vidéke 1860 körül a megye szőlőés gyümölcstermelő gazdasági központjává vált. 23 ) Az állatokat a kis- és szegényparasztok vagy igavonásra vagy hasznuk miatt tartották. Azonban a szegényeknek az állattartás már jelentős gondot okozott. Ok inkább a kecskét tartották. A kettős megye kecskeállománya a kiegyezés évében 2 243 db volt, ebből a legmostohább talajú Mátra járásra 1509 db esett mutatva, hogy a Mátra palócai igencsak szűkösen éltek. 24 A legrosszabb helyzete a zselléreknek, majorsági cselédeknek, napszámosoknak, fölmunkásoknak, azaz az agrárproletároknak volt. A szőlővidékeken a zsellérek, napszámosok, az uradalmakban pedig inkább a cselédek találtak munkát. Az uradalmak idénymunkásai általában nyáron jutottak munkához. Ezek a szegény rétegek adták a nagybirtok állandó, olcsó munkaerő-tartalékát ahhoz a porosz utas fejlődéshez, amely eleve versenyképességet biztosított a termékeknek a piacokon. Éppen ezt, a mezőgazdasági termékek tőkés piacait volt hivatva felderíteni és megtartani az 1858-ban alakult Heves Vármegye és Jász Kerület Gazdasági Egyesülete. A kapitalizálódás útjára lépett nagybirtokkal a birtokos paraszti rétegek nem versenyezhettek. A megye 27 500 kh-t meghaladó szőlőterületének nagy többsége, így annak évi (átlag) termése, a 300 000 akó bor nagy része földesúri birtokok termése volt, amelyet cselédek, napszámosok állítottak elő. A dohánytermelésben is a nagybirtok vette át a vezetést. A kiegyezés évére gr. Károlyi György uradalma már 200 kh-n termelte a dohányt. 25 A munkabérek mértéke tájak és uradalmak, gazdák szerint változott. Gyöngyösön a cselédek évi bére 1856 — 1859 között átlag 40 Ft volt. 26 A csekély bérek miatt sok helyen már az agrárproletár család valamennyi tagja dolgozott. Eger környékén a fiúgyerek „10 — 12 éves korában már erősebb munkára használtatik, amelynek folytán a köznép 100-ad része sem tud írni vagy olvasni" — kesereg a korabeli megyeismertető. 27 A cselédek bére az uradalmakban kevéssé tért el egymástól. Az egri érseki uradalmakban a béresek évi 60 Ft-t, 24 mérő rozsosbúzát, 5 mérő árpát, 3 pár bocskort (vagy 3 Ft-t), 1 hosszú szűrt (vagy 10 Ft-t), 1 süveget és tűzifát kaptak. Tarthattak tehenet vagy 1 kh szántóföldet használhattak. 28 1860-ban az atkári gazdák 34 új forinton szegődtették a bérest. A napszámosok bére jobban eltért: kevesebb volt a béresekénél, viszont a városokban és a szőlőtermelő vidékeken némileg magasabb. A Mát47
