Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 6. (Eger, 1977)
TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri vár 1594—95. évi számadása • 5
kunok területi szervezete. Ettől kezdve a nemzetségfők mint szálláskapitányok jelennek meg, akik az egyes szállásoknak („descensus") — mely magánbirtokuk, és lakóiknak, akik jobbágyaik — nemesi földesurai. De a jászkunok egy része megőrizve gazdasági függetlenségét, s az állattenyésztésen meggazdagodott társaik vezetése alatt „szé/c"-ekben tömörülten a XV. század második felére önkormányzatot ért el. A székkapitányok egyik feladatát képezte a királyi adók beszedése. Ez azonban nem változtatott azon a helyzeten, hogy a köznép továbbra is viselte a jobbágyi terheket. 5 II. Ulászló király 1492. évi, első decretuma egyértelmű határozottsággal mondja ki, hogy „novam partém ipsorum vinorum et frugum, Akones consuetos" fizetni tartoznak a király jobbágyai, tehát a jászkunok is. 6 A szállás-, illetőleg a székkapitányok, nemesi földesurak módjára adómentesek voltak, azonban úgynevezett tegzes pénzt („proventus pharetralis") tartoztak fizetni a kincstárnak. Erre a hazai viszonylatban érdekes és példátlanul álló állami adónemre az első levéltári adatot egy 1473. évi oklevélben találtam. Ekkor ugyanis Mátyás király három jász szállás után fizetendő 300 forint „proventus pharetralis"-t elengedi, illetve annak megfizetése alól mentességet ad. 7 A tegzes pénzt úgy határozza meg egy XVI. századi oklevél, hogy azt „azon nemes kunoktól (és jászoktól; S. I.), akiket ők kapitányoknak neveznek" szedi a királyi kincstár. 8 A vizsgálódásunk tárgyát képező egri várszámadáskötet „nemesek"-től behajtott jövedelemnek említi. Ez a szokatlanul érdekes adónem a nevét kétségtelenül a nyíltartó tegeztől nyerte. A jászikunok történetének napjainkig legjelesebb kutatója, Gyárfás István szerint e népek régi szokás szerint, ha a király utazott vagy udvari népét küldte valahová, 600, pajzzsal ellátott, páncélos és kézíjas vitézt tartoztak adni mellé. Azonban e teher alóli mentességet szokásuk volt annyi pénzzel megváltani, amennyiben megegyeztek. Megjegyzi azonban egy kamarai feljegyzés, hogy a jászok és kunok annyira elszegényedtek, hogy szükséges irántuk könyörületesnek lenni. 9 Az előzőekben pedig láttuk, hogy tegzes katonákat tartoztak korábban királyi parancsra Mállítani. Feltételezhető, hogy a katonai kötelezettségük:, illetve a köznép elszegényedése után a kapitányokat kötelezték egy meghatározott summa, az úgynevezett tegzes pénz megfizetésére. Az is megerősíteni látszik feltételezésemet, hogy a „proventus pharetralis" megfizetési kötelezettsége csak a fentebb ismertetett kamarai feljegyzés időpontja után, Mátyás király uralkodás? alatt, 1473-ban keletkezett oklevélből volt felderíthető. 10 Molnár Erik szerint 1507^ben már a független jászkun parasztokat sem tekintették szabadoknak, hanem a királyi földesúri jobbágyok közé sorolták között találjuk. 11 A jászkunokat azután a Dózsa-féle lázadás leverése után, megtorlásként, 1514-ben II. Ulászló VII. decretuma 23. cikkelye arra kötelezte, hogy mint közönséges királyi jobbágyok, az összes előírt terheket viseljék. („... Philistaei et Cumani ac caeteri jobbagiones regiae majestatis, ubilibet residentes (demptis civitatibus liberis et muratis), tam ad censuum et munerum, nonamque solutionam, quam etiam servitorum exhibitionem, instar aliorum colonorum et rusticorum hujus regni de caetero teneantur, et sint obligati." 12 ) Ferdinánd a Jászságból és a Nagykunságból (Kolbászszékből) befolyó kincstári jövedelmet 1552. március 2-án a szolnoki várnak rendelte. Ennek az elvileg jelentős döntésnek az volt az előzménye, hogy Szolnok vára élelmezési vezetője, Heilmann Farkas már az előző esztendőben (1551. július 9-én) kérte a kamarától eme állami bevételek elnyerését. 13 6
