Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 6. (Eger, 1977)
TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri vár 1594—95. évi számadása • 5
Eger város sikeres 1552. évi védelmi harca után az uralkodó mind a Jászság, mind a Kis- és Nagykunság valamennyi kincstári bevételét a vár céljára rendelte. u Ettől az időtől kezdve az egymást követő királyok fenntartották I. Ferdinánd rendelkezését. A fenti történeti áttekintés és az egri vár tárgyalás alatt álló, 1594—95. évi számadáskötete szerint a Jászság, a Nagy- és Kiskunság a következő — a kamarát illető — jövedelmet fizette, illetve szolgáltatta Eger várának. 1. A kapitányok adták a tegzes pénzt. 2. A jobbágyi jogállású köznép adta: a) Censust (a számadás egyes helyei szerint: „census ordinarius"), azaz a földbért vagy terragiumot. b) Census servilist, mely a jobbágyi robot megváltása volt. c) Rovás adót (diifca regiia), mely mindéin jobbágy által fizetendő, állami . adó volt. d) A gabona- és bortermés kilencedét: „nonae seu akones". e) „Pretium boum mactabilium"-ot, azaz hízott vágómarhák megváltási összegét, árát. f) Kilenced címén vajat, sajtot, túrót. A várszámadás arról tanúskodik, hogy az egyes jászkun helységek urbárium alapján („iuxta tenorem urbarii") tartoztak Eger várának adózni. A Jászság, Nagy- és Kiskunság területi kiterjedéséről a csatoltan bemutatott térképvázlat nyújt tájékoztatást. Számadáskötetünknek a jászkunoktól behajtott tényleges jövedelmeit a könnyű áttekinthetőség céljából két táblázatban dolgoztuk fel. Az 1. számú táblázat a készpénzben befolyt, a 2. pedig a gabonabeli bevételekről tájékoztat. A 3. táblázat a tejtermékek jövedelmét regisztrálja. A census fizetése kapcsán meg kell említenünk, hogy azt a helységek bírái általában évente három, egyenlőtlen részletben, Szent György (április 24-én), Szent Jakab (július 25-én) és Szent Mihály napján (szeptember 29^én) rótták le az egri vár .pénztárába. Egyedül Árokszállás kimutatásában szerepel Szent Márton napja (november 11-e) Mihály napja helyett. Láthatjuk, hogy az egyes helységekből behajtott készpénzjövedelem egymáshoz viszonyítottan, igen szélsőségesen alakult. Míg Jákóhalmia semmit sem fizetett, addig a Jászságból Alsószentgyörgy, s a Kiskunságból Lajos, Mizse és Szabadszállás csak a marhák megváltási összegét („in pretium boum mactabilium") adta meg, minden egyébbel adós maradt. Figyelemre méltó azonban, hogy ez öt helység kivételével a lakott és elérhető, s adózni szokott helységek mindegyikéből sikerült az egrieknek a censust beszedniük, de szórványosan , a census servilis-szel, több falu pedig a dica regia-val hátralékban maradt. Különösen súlyos volt a helyzet a Kunságban, ahol a Nagykunságban 7, a Kiskunságban pedig 5 helység ebben a gazdasági esztendőben (1594—95) elpusztult állapotban volt. Mi sem fejezi ki jobban a Kiskunság pusztulását, mint az a tény, hogy csupán két helység: Törtei és Tatárszentmiklós tudott fizetni mind a négy, készpénzzel leróható adónembe. A tegzes pénzt csak a nagykunsági kapitányok adták meg — s a számadás ezt a tételt úgy örökítette meg, mint amelyet „a nemesek a Nagykunságban" róttak le. Gabonából kilencedet („akones", „akones consuetos") csak a Jászság és a Nagykunság adott, a távold Kiskunságból ezen a címen semmi sem folyt be. Szembeötlő, hogy a Nagykunságból Asszonyszállás, Szentmiklós, Ködszállás,
