Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 5. (Eger, 1975)
TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri vár 1594/5. évi számadása • 5
A számadáskötet leírása A számadások eredetileg egy önálló kötetet alkottak, melynek széleit a2 eredeti bekötés kapcsán egyenesre vágták, mely néhány helyen lényegtelen feljegyzés csonkulását eredményezte. Az eredeti kötet lapjainak levágott három élét zöldre festették. A kötet oldalainak mérete: 312x250 mm. Papírjának osztrák voltára mutat vízjele, mely kétfejű sasos címert ábrázol, a címerpajzs jobb és bal felső szögleténél M és H, illetve fí és M betűkkel. Az eredeti 1—118. lapszámozás mellett, az egri püspöki levéltárban más iratokkal egy kötetbe való fűzése után piros ironnal írt oldalszámozás is látható: 398—632. A teljes kötet a közeli évekből származó, grafitceruzával írt fóliálással is el van látva: 220—335. A számadáskötet eredetileg beszámozott első oldalán a következő cím olvasható: „Rationes super introitu et exitu universorum proventuum arcis Agriensis tempore provisoratus egregii Beniamini Kaufni a 24 április anni 1594 usque 23 diem április anni 1595 conputan. conscriptae. A cím fölött, az oldal felső széle mentén a számadásétól eltérő írással ez áll: ,JPresentata ad Cameram die 24 Április Ao. 96." Eszerint tehát a vár számadásait a (Szepesi) Kamarához 1596. április 24-én nyújtották be. A címoldal előtt hat üres oldal található, s az így egy egészet képező eredeti köteten egy régi levéltári elhelyezési jelzés található: „Cap. 18. Fasc. 4. N. 1." Ez alatt egy évszámítási feljegyzés: 1699-ből ki van vonva 1595. Eszerint 1699-ben azt számította ki a levéltáros, vagy a kötet tanulmányozója, hogy hány esztendeje íródott az. A számítással azonos kézírással egy további: „No. 10." levéltári elhelyezés. Az első kérdés, amelyre feleletet kell keresnünk az, hogy miként került a Szepesi Kamarától a számadáskötet az egri püspökség birtokába. Kétségtelenül a XVII. század során az egri püspökség, — nincs kizárva, hogy még a török hódoltság alatt, — elkérte a Kamarától ezt a számadáskötetet, mely egyébként az egri vár utolsó, a pénzügyigazgatási hatóságokhoz kerülő számadása volt, hiszen az utolsó elpusztult a vár 1596. évi ostroma és elfoglalása során. A püspökségnek ugyanis egyéb hitelt érdemlő bizonyítékai hiányában, részben birtokai tulajdonjogának, részben pedig dézsmajoga gyakorlása területi kiterjedésének igazolására volt szüksége a hiteles és bizonyító erejű számadásra. Levéltári kutatásaim szerint ugyanis az egri püspökség kiterjedt dézsmaperei során egyházi tizedszedő jogát általában a Kamarától másolatban beszerzett XVI— XVII. századi dézsmajegyzékekkel igazolta. Ebben a kötetben pedig megtalálhatók az 1594—95-ben bírt püspöki javak, s azok földesúri jövedelmei, továbbá az egyházmegye egész kiterjedésében — ha nem is helységenkénti felsorolásban — a bárány-, gabona-, bor- és méhtized bevétele dézsmakerületi (districtus) megoszlásban. A számadások eredeti voltának kétségtelen bizonyítéka az utolsó oldalán található provizori (Kaufni Benjámin) aláírás és fedett gyűrűs pecsétlenyomat. A kötet tartalmilag két nagy részre tagolódik: a bevételek és a kiadások kategóriánkénti kimutatására, felsorolására. A számadások után a mérleg, azaz a bevételi és kiadási tételeknek kategóriánkénti kimutatása kapott helyet. A kötet korabeli használhatóságát a számadások elé csatolt egy oldalnyi terjedelmű „Index rubricarum", azaz az oldalszámra hivatkozó (nem teljes) tartalomjegyzék szolgálta. A számadások mind a bevételi, mind a kiadási oldalon a következő kategóriákra vannak csoportosítva. Bárány, gabona, liszt, cipó, korpa, ocsú, sertés 6
