Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 5. (Eger, 1975)

TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri vár 1594/5. évi számadása • 5

és szalonna, törkölypálinka, ecet, marha, sajt és túró, méz és méhkas, só, vaslemez, építkezési faanyag, faggyú, gyertya, tyúk, üres hordó s végül mindennemű készpénzbevétel. A bevételi kategóriákban nyitókészletként Prépostváry Bálint főkapitánynak a vár éléről való távozásakor bizonyos Rimaszombaty István által felvett leltár zárókészlete szerepel. Az egyes számadási tételeknél minden esetben hivatkozás történik a részletes adatokat tartalmazó „partialis regestrum'-ban levő jelzetre. Az egyes számadási kategóriák egymással szoros kapcsolatban vannak, és tanulmányozásuk segítségével nyomon követhető az egyes anyagok sorsa, illetve az elszámolás technikai mechanizmusa is. Például önálló kategóriában kapott helyet a bevételezett gabona bruttó mennyisége szalmásán („in straminibus"), az abból ily módon kiadott különböző tételek (quarta, quinta, septima, decimator salláriuma és a cséplők bére) levonása után a nettó bevétel. Egy másik kategóriában már a cséplés után nyert tiszta gabona mennyisége van kimutatva („in granis"). Külön-külön összegezésben szerepel a szalmásán és kicsépelten eladott gabona mennyisége, a befolyt összeg feltüntetésével. Természetesen elkülönítetten mutatják ki e fenti kategóriákat a búza és a tavaszi gabona esetében. Megismerhetjük, hogy egy bizonyos mennyiségű búzából mennyi ocsút rostáltak ki, s mennyi volt a malomban megőrölt lisztből kiszitált korpa. Sőt, önálló kategóriában kapott helyet a kisütött cipók kimutatása. A bor esetében hasonlóan részletes kép nyerhető a számadásokból. Megtudjuk például a korcsmára kiadott borok üledéki veszteségét is. A számadások gondosságára mi sem jellemzőbb, minthogy például kimutatják a faggyú megolvasztásakor előálló veszteséget, de ugyanakkor megismerhetjük a készített gyertyadarabok súlyát is. A használt mértékegységek a következők: gabonánál begyűjtéskor a gelima, azaz kalangya, melyben megjegyzés szerint egységesen 30 kéve volt elhelyezve. Egyetlen esetben a búzát a nádudvari districtusban 26 kévés kalangyákban vették számba. Erre a 30 kévés kalangyára utal a Szent János Könyv dézsmautasításának a megjelölése: „egri kalangya."

5 Tudomásom szerint ez a nomenclatura mindeddig ismeretlen volt a szakirodalomban. Mind a búzát, mind pedig a tavaszi gabonát a kévékbe való kötés után, kalangyába rakás mellett a kövesdi, a mohi, a bodókői, kivált azonban a kallói és főleg a nádudvari districtusokban cumuíusokba is gyűjtötték és így bocsátották dézsma alá. A szakirodalomban sem tisztázott mindmáig, hogy mennyi gabonát is jelöl a cumulus. Ila Bálint szerint is ez a kérdés még feltárásra vár.

6 Egy 1552. évi irat a következő megjegyzéssel illeti: „Falcatarum verő villa hegien feöl veve'ó alias rudas bagia nominatos cumulus".

1 Ennek nyomán N. Kiss boglya szóval jelöli.

8 A XVI. század második felében cumuíusokba betakarított gabonával a nagy-hevesi districtus területén is találkozunk.

9 A Kaufni-féle várszámadások elemzése során megállapítottam, hogy 1—1 cumulus búzát 20—20 dénárért adtak el, s ugyanakkor 1—1 kalangya, azaz 30— 30 kéve eladási árát a Szepesi Kamara 60 dénárban határozta meg. Ezek szerint tehát 2—1 cumulus 1/3 kalangyányi, azaz 10—10 kévényi gabonának felelt meg.

i0 Anélkül, hogy szabályértékű következtetés levonására vállalkozhatnánk, úgy érezzük, hogy a cumulusnak, mint gabonabetakarítási, tárolási, illetve dézsmálási egység problematikájának kibontakoztatásához némi további támponttal szolgálhatunk. Heves megyei számadások szerint ott még 1775-ben is használták a keresztbe rakott gabona mellett a cumulusba hordottat is. Ekkor 7