Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 5. (Eger, 1975)
TANULMÁNYOK - Nemes Lajos: Eger város állatösszeírásai (1695—1850). • 40
1798-ban az összeírás négyszögölekben tartalmazza a szőlőterületeket. A. város összes szőlőterületének nagysága ekkor 5050 hold és 160 négyszögöl volt. Ismerjük a szőlőaljának területét is. Az 1798-ban 1043 hold és 5460 négyszögöl gyümölcsöst és zöldségest jelentett. 13 Összesen tehát 6093 holdat és 760 négyszögölet. Még egy területi adatot tartunk szükségesnek a határ alakulásának bemutatására, az 1824. évi területi összeírást. Ennek adatai szerint a város határa 18 597 hold. Ebből 916 hold belső telek, 2490 hold szántóföld, 647 hold kaszáló, 8848 hold szőlő, hozzáértvén a szőlőalját is, 2604 hold erdő; 2526 hold legelő; és 566 hold haszontalan. Tehát a város hasznosítható határának igen tekintélyes hányadát — közel a felét — a szőlő foglalta el. Ha tovább vizsgáljuk a jármos ökrök számának alakulását, azt találjuk, hogy az az 1750-es években 50 alá, majd a 70-es évektől kezdődően 30 alá csökken. Ekkor már csak néhány gazda rendelkezett ökrökkel. Vizsgált korszakunk végére a jármos ökör végleg eltűnik az összeírásokból. Felmerül a kérdés: még ha olyan hatalmas mértékben nőtt is a szőlők területe, vajon mivel művelték meg a város határában levő szántókat? A kérdéshez tudni kell azt, hogy a Fenessy-féle egyezményt később a püspökség úgy értelmezte, hogy az csak a fallal kerített városra vonatkozik. Véleményük szerint a pusztákat és a tényleges városhatárt a szerződésbe nem kell beleérteni. Ezen felfogás alapján a város határában levő szántókat a püspökség és a káptalan műveltette meg. Lényegesnek tartjuk annak vizsgálatát, hogy milyen számú jármos ökör volt egy-egy gazda kezén. Meg kell állapítanunk, hogy többnyire 2, 4, 6 vagy 8 igavonó állatuk volt. 1695-ben a 299 gazdából 103-nak a kezén volt kettő, 66-nak négy, 64-nek hat és 31-nek nyolc ökör. A 2, 4, 6 és 8 ökrös igavonó állomány az 1 / 4 , ^ 3 /í és egésztelkes jobbágy igaerejének felel meg. Ez alátámasztani látszik azt a tényt, hogy a betelepedés után Eger lakosai belsővel, szántóval, réttel, legelővel — tehát belső és külső telki állománnyal rendelkeztek. A további években is többnyire 2, 4, vagy 6 ökörrel rendelkeztek az ökörtulajdonosok. Az ökrök mellett a lovak jelentették az igavonó erőt. Az összeírásokban hámos lovak néven vezették be őket. A lovak számában a másfél évszázad alatt jóval kisebb változás állt be, mint az ökrökében. Ennek oka elsősorban az, hogy a lovakat nem a föld felszántásánál alkalmazták, hanem a szállításoknál. A kereskedelmi és a katonai szállításoknál elengedhetetlenül szükséges volt megfelelő számú lovak tartása. A szőlőhegyekben a szállítást szintén lovakkal oldották meg. 1695-ben 455 ló található 241 gazda kezén, az összes adófizetőknek 19,03 százaléka rendelkezik lovakkal. 1700-ra a lovak száma lecsökken 348-ra. Érdekes módon, a Rákóczi-szabadságharc viszontagságai nem csökkentik számukat. A legmagasabb számot a XVIII. században, 1725-ben érik el; a lovak száma 555 volt. Ezt követően fokozatos csökkenés állt be. A XIX. sz. elejére a számuk lecsökken 283-ra. A napóleoni háborúk ismét rohamos csökkenést okoztak. Az 1805—1806. évi 297-ről 1809—10-re 196-ra fogy a lovak száma. Feltételezhetőleg a katonaságnak szüksége volt szállító és huszárlovakra, ez okozta a csökkenést. A napóleoni háborúkat követően, ismét emelkedés tapasztalható. 1844—45-ben már 627 hámos lovat birtokolnak a város adófizetői. Az 1848—49es szabadságharc ismét csökkenést okoz. Az 1850-es összeírás szerint a városban 435 ló van. 43.
