Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 5. (Eger, 1975)

TANULMÁNYOK - Sánta László: Heves megye állattenyésztésének változása 1884 és 1914 között • 51

A Mátra alja a Mátra legdélibb lábától a Zagyva és Tárna folyók között és e folyók melletti lapos területen fekszik. E vidék nemcsak Heves megye, de Magyarország legbiztosabb és legtermékenyebb földje. A Mátrától kezdve kicsit hullámos, de később egészen sík. Éghajlata szelíd, a csapadék a Mátrához közelebb eső részeken elegendő, azonban a síkság felé már inkább szárazabb, egészen a Alföld éghajlatának felel meg. A föld termőképessége nagyon jó. Dívik a cukorrépa-termelés, de a cukorgyárak nem fizetnek a répáért annyit, mint az ország nyugati részében. A gazdák azt akarják kivívni, hogy a friss és szárított szelet visszatérjen a gazdaságokba és módot nyújtson a szarvasmarha jó táplálására és tenyésztésére. Az állattenyésztés e vidéken igen magas színvonalon áll, ami a tejtermelés egyenes következménye. Csaknem minden gazdaság be van rendezkedve tejtermelésre, aminek produkcióját a főváros kapja. Az utóbbi idők magas tehénárai miatt a gazdaságok a borjakat maguk nevelik fel. A szarvasmarha-állomány főleg bonyhádi faj, amely szimentáli bikákkal tenyészik e vidéken. Több gazdaságban található azonban montafoni fajta. Heves község vidékén pedig inkább a magyar fajt tenyésztik. Űzik a hizlalást is, és a hízott marhát nagyrészt külföldre szállítják. A lótenyésztés alábbhagyott, mint más országrészeken is. Főleg angol félvér tenyészetek találhatók, amelyeket a gazdaságokban jórészt a tradíció miatt tartanak fenn, mert a tenyésztés ráfizetéses. A sertés- és birkatenyésztés, a lehetőségeket figyelembe véve, csaknem megszűntnek mondható. A Tisza vidéke. A folyó 28,9 kilométer hosszúságban mossa a megye földjét. Sok éven át elpusztította a termést, de mindannyiszor meg is javította a talajt iszapjával. A már mentesített területeken gazdag növénykultúrát találhatunk. Az ártéri rétek jó szénát és kedvező időben sarjút biztosítanak. A mesterséges takarmányt a lucerna adja. Az ártéri területek mind a takarmánytermesztést szolgálják. Az állattenyésztés a megyében itt a legnagyobb, ami a természetes rétek és legelők nagyságának következménye. A szarvasmarháknál a magyar faj a döntő jelentőségű, hiszen a vidék gulyái mindig híresek voltak. Egyes gazdaságokban már a vöröstarka faj is fellelhető, igaz, csak alacsony számú állománnyal. A lótenyésztés a félvér angol faj felé tendál. Az uradalmi ménesek mellett nemes lóanyag van Tiszafüred, Tiszanána, Poroszló, Kömlő és Sarud községekben. A sertés- és juhtenyésztéssel főleg a jobb módú kisgazdák foglalkoznak. A baromfitenyésztést e vidéken nagyban űzik. Nem ritka egy-egy tanyán a 2—300 darab liba sem.

2 A megye területének művelési ágak szerinti megoszlásáról az 1895. évi mezőgazdasági statisztika adatai tudósítanak bennünket. 53