Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 5. (Eger, 1975)

TANULMÁNYOK - Sánta László: Heves megye állattenyésztésének változása 1884 és 1914 között • 51

A megye székhelye Eger. Két rendezett tanácsú város van a megyében: Eger és Gyöngyös. 1 A megyét a földrajzi alak elkülönülése szempontjából öt részre lehet osztani: 1. A Mátra és erdőségei. 2. A hegységtől északra fekvő dombos terület. 3. Eger városa és tájéka, mint a Bükk-hegység nyúlványa. 4. A Mátra déli részén elterülő Mátraalja, vagyis a Zagyva és a Tárna folyók között elterülő rész. 5. A Tisza menti lapos terület, az Alföld északi határa. A területek szerint eltérőek a gazdasági viszonyok és az éghajlat is, ame­lyet a Mátra befolyásol. A Mátra területe: tisztán erdőségekből áll. Mezőgazdaság itt nincs, csak legeltetés. A növényzet dús. A hegyek tetején a fennsíkokat kaszálóknak hasz­nálják és igen bő szénatermést nyújtanak. A Mátrában a szarvasmarha-tenyésztés időszakos, kivéve a hegység alatt levő községeket, ahol a fajok egysége nem található meg, de átmenet látszik meg a magyar és a nyugati fajok között. A hegységben levő takarmányt az alatta elterülő községekben használják fel. A falvak marháit bizonyos idősza­kokban felhajtják a legelőkre. Juhtenyésztés nincs, de a közeli gazdaságok időszakosan felhajtják nyá­jaikat és csordáikat a legelőkre. A sertéstenyésztés a gazdaságokban beállott sertésvész következtében nagy­részt megszűnt. Azelőtt ez nagy jövedelmet biztosított a gazdáknak, de már makkoltatásra sem lenne lehetőség, mert a fákat kivágták. A Mátrától északra levő dombos vidéken már szélesebb a fennsík, kevésbé meredekek a lejtők. Hellyel-közzel szélesebb völgyek vannak, amelyek szán­tóföldek és rétek. A dombos vidék 113 083 katasztrális hold, ebből erdő 51 559 katasztrális hold, legelő 19 359, szántó és rét 32 165 katasztrális hold. A dombvidéken a szabályozatlan, szeszélyes Tárna folyó sok kárt tesz. E folyó szabályozása nélkül állattenyésztésről szó sem lehet. A vidék völgyein a fű állandóan vízben áll, minek következtében a fű savanyú és az ún. béka­rokkával van tele. Takarmányfélékből főleg a bükkönyt és a vörös lóherét termelik, míg a lucernát csak elvétve, mivel gyökérzete a lágy talajban kirohad. A vöröshere a legjobban termő a vidéken. A rétek termése a Tárna miatt bi­zonytalan, pedig e rétek révén az ország első szarvasmarha-tenyésztő vidéke lehetne e táj. Az állattenyésztés alacsony fokon áll. A Tárna folyó völgyein a nyugati marha kezdett elterjedni, míg a Kis-Bükkben a fehér magyar fajt tenyésztik. A gazdák elismerik a nyugati fajta előnyeit, de tudják, hogy az jobb legelőt és takarmányozást igényel. A lótenyésztéssel csak a kisgazdák foglalkoznak, akik lipicai ménből álló állományokat tartanak fenn. A juhtenyésztés csak a közép- és nagybirtokosok között terjedt el, pedig régebben kisgazdák is tenyésztettek, de a földbirtok szétdarabolásával a kis­birtokosok a birkatenyésztés megszüntetésére kényszerültek. Sertéstenyésztés még található a kisgazdáknál, de a vész folyton pusztít­ja őket. - í.;$j A kecsketenyésztés kezd fejlődni, ami a szegénység jele, mert tehenet, borjút a kisgazda nem tud venni. A kecske azért tartható, mert tűri a rossz takarmányt is. 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom