Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 5. (Eger, 1975)

TANULMÁNYOK - Nemes Lajos: Eger város állatösszeírásai (1695—1850). • 40

Ezt a tényt meg kell jegyeznünk. A későbbiek folyamán, amikor Eger visszakerül régi földesurainak uralma alá, a város határának kiterjedése és hovatartozósága — ti. az, hogy a fallal kerített várost övező puszták területe a város határához tartozik-e vagy sem — állandóan visszatérő téma a földesurak és a város közötti perekben. Az állatok tartása szempontjából a legelő kérdése döntő fontosságú. Ha a város határához tartoznak a pusztákon levő legelők, az elősegítheti az állattartás fejlődését, ha pedig a földesuraktól függ, hogy a pusztáknak általuk meghatározott területein mekkora legelőt hajlandók bérlet formájában átengedni a városnak, az lelassíthatja, sőt vissza is fejlesztheti az állatállomány gyarapodását. A város életének kamarai korszaka jogilag sokban különbözött a Magyarországon eddig gyakorlatban levő földesúri kormányzástól. A különbség gyökerét abban jelölhetjük meg, hogy a bécsi udvar minden várost, amely a török alól felszabadított területen feküdt, királyi városnak tekintett, s velük tényleg úgy bánt, mintha a király „peculiumai" lettek volna. A felszabadult püspöki városok a kamarai igazgatás alatt majdnem a szabad királyi városok szabadságával éltek. Egert a király 1688. augusztus 6-án szabad királyi városi rangra is emelte.

6 A szabad királyi városi rangot azonban csak rövid ideig birtokolta a város. A felszabadított területeken az egykori tulajdonosok közül csak a klérus kapta vissza birtokait, a nemesség csupán akkor mehetett vissza régi jószágába, ha jogát hitelesen igazolta, lefizette a magas fegyverváltságot.

7 Mivel Eger a törököt megelőző időszakban a püspökség és a káptalan birtokában volt, így a szabad királyi rang csak ideiglenes lehetett. 1695 elején a város visszakerült régi földesurainak uralma alá. A város jogi helyzetét az elkövetkezendő 150 évben a püspök és a káptalan kettős földesurasága és a város között kötött, ún. Fenessy-féle egyezmény határozta meg.

8 A továbbiakban vizsgáljuk meg azt, hogyan változott Eger állatállománya 1695 és 1850 között. A korabeli összeírások igen bőséges adatot szolgáltatnak a város gazdasági és társadalmi életéről. Vonatkozik ez az állattartásra is. Az adófizetőknek minden adóköteles állatuk után meghatározott összeget kellett fizetniük. Az adóösszeírások minden adózó neve mellett tartalmazzák azt is, hogy az egyes állatfajtákból (ökör, ló, tehén stb.) hány darab volt az illető személy birtokában. Dolgozatunkban az összeírásokból nyert adatokat vizsgáltuk meg. Kiindulási évként a Fenessy-egyezmény évét vettük. Tettük ezt azért is, mert mint a későbbiek folyamán látni fogjuk, a város állatállományának alakulására nagy befolyással volt ez az egyezmény, illetve gyakorlati érvényesítése. A továbbiakban — az 1700. és 1710. évek között eltelt időt kivéve — 5~ éves intervallumokban vizsgáltuk meg az állatállomány számszerű alakulását. Mivel teljes adatot csak a három nagy állatra: az igavonó jármos ökrökre, a hámoslovakra és a fejőstehenekre találtunk, ezért dolgozatunkban ennek a három állatnak vizsgálatára helyeztük a fő hangsúlyt. Az állatállomány változását három táblázatban foglaltuk össze. Mindhárom táblázatot egységes elvek szerint készítettük. A táblázatok tartalmazzák az állatok száma mellett azt is, hogy hány gazdának van a kezén 1, 2, 3 stb. állat. Feltüntettük azt, hogy hány adófizetőnek van az adott állatfajtából a birtokában. A város lakossága a Rákóczi-szabadságharc időszakát leszámítva, állandóan emelkedő tendenciát mutat. Ez a tény jelentkezik az adófizetők számának nö41