Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 5. (Eger, 1975)

TANULMÁNYOK - Nemes Lajos: Eger város állatösszeírásai (1695—1850). • 40

vekedésében is. Állatokkal a kezdeti időszakban a város adófizetőinek igen jelentős része rendelkezett. Ez a későbbiek folyamán egyre jobban csökkent. A város lakosságának pontos számát csak 1786-ból ismerjük. Ez nem biztosít lehetőséget arra, hogy megállapítsuk, milyen mértékben tért el az állattal rendelkezők száma a lakosság számától. Ezért, mivel az adott évekből ismerjük az adófizetők számát, ennek változását hasonlítottuk össze az állatokkal rendelkezők számával. A táblázatokban kifejeztük azt is, hogy az adófizetőknek hány százaléka rendelkezett az adott táblázatban vizsgált állatokból. A városban található állatok száma mellett feltüntettük azt is, hogy az előző vizsgált évhez viszonyítva milyen változás állt be az állatállományban; növekedett vagy csökkent-e? Először vizsgáljuk meg a jár mos ökrök számának alakulását. A legfontosabb igavonó állat a feudalizmus korában az ökör; a jobbágy vagyoni helyzetének az egyik meghatározója. Hiába van a falu határában bármekkora szabad terület is, a jobbágy, ha nem rendelkezik megfelelő igaerővel, nem képes azt megművelni. Egerben az első helyen a jármos ökröket írták össze. 1695-ben még igen nagy a számuk, 1359 db. Ez az állomány 299 gazda kezén van. Mivel a városban 1266 adófizető lakik, így az adófizetők 23,63 százaléka rendelkezik ökrökkel. Az ökrök nagy száma két tényt bizonyít. Az egyik az, hogy a város határában még jelentős szántógazdálkodás folyik. A másik pedig — feltételezésünk szerint —, hogy 1695-ben még a városban laktak azok a környékbeli jobbágyok is, akiknek faluját a török elleni visszafoglaló harcok során elpusztították. Ezeknek igásállataik egy részét feltételezhetően sikerült megmenteniük a harcok pusztításai elől. A következő 5 év az ökrök számának rohamos arányú csökkenését hozta. Az 1695. évi 1359 db-ból az 1700-as évre csak 232 db ökör maradt. Ez azt jelenti, hogy az ökröknek közel 87 százaléka valószínűleg elpusztult, Breznai szerint feltételezhetőleg egy járvány következtében,

9 vagy ami szintén lehetséges, egy részét a régi lakóhelyükre — a környékbeli falvakba — visszaköltöző jobbágyok vitték el. Valószínűsíti ezt az a tény, hogy a tehenek száma nem csökkent, közel sem ilyen mértékben. Ha csak állatvész lett volna, akkor ezeknek is hasonló mértékben kellett volna csökkenniük. A továbbiakban az ökrök száma az 1720-as évekig még 200 körül mozog, majd orhamosan csökkenni kezd. Ezt minden valószínűség szerint a szántóterület visszaszorulásával, s a szőlőtermelés egyre nagyobb előretörésével magyarázhatjuk. Szükségesnek tartjuk, hogy néhány kiragadott adaton ezt a fejlődést (ti. a szőlőművelés előretörését) érzékeltessük. 1690-ben a Neoaquistica Commissio részére készült összeírás szerint a város határában csak 1974 kapás szőlőterület áll megművelés alatt.

10 Ez, 1200 négyszögölet véve egy holdnak, kb. 329 hold. Feltételezésünk szerint, az összeírt területnél nagyobb volt a város határában a szőlők területe, de valószínű, hogy mivel még igen kevés volt a lakosság száma, nem vették az egész, már meglevő szőlőterületet művelés alá. 1748-ban a legjelentősebb szőlőhegyeken, a Hajdú-hegyen, a Felnémeti hehegyen, Czigléden és Szőllőskén már a szőlők összterülete 7605 kapás, vagyis kb. 1267 hold.

11 1760-ban a Hajdú-hegy, Rácz-hegy, Felső-Czegléd (Czigléd), Alsó-Czegléd, Kis-Eged, Nagy-Eged oldala, Szőlőcske, Tóth-hegy, Sík-hegy, Mész-hegy és Nyerges-kő összterülete 14 152 kapás.

12 Ez kb. 2358 holdnak felel meg. 42