Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 4. (Eger, 1975)

TANULMÁNYOK - Sugár István: Adatok Heves megye felszabadulás utáni postatörténetéhez • 43

A vasúti fővonal melletti Kápolna hivatala már 1945. január 10-én megkezdte működését — s a Gyöngyösről kiment tisztviselő utasítása nyomán természetesen itt is csak közönséges levélpostai küldeményeket vettek át továbbításra. Amennyiben a feladó ragaszkodott az ajánlott úton való postai kezeléshez, úgy azt a hivatal „szavatolás nélkül" tette.

22 Tiszaőrsön viszont még 1945. február 20-án is csak „alkalmi küldönc" útján tudták biztosítani a levéltovábbítást Tiszafüredre'

23 — jóllehet a tiszafüredi főszolgabíró rendelete nyomán a járás területén február 10-től naponként küldtek az egyes községek felváltva levélzárlatokat Tiszafüredre, hogy ezzel a kisegítő módon biztosítva legyen az egyes helységek postai kapcsolata járásunk székhelyével, illetve annak révén a már felszabadult magyar területekkel. Egerbakta is már 1945 január folyamán „külön küldöncszolgálat"-ot rendszeresített az egri főpostára, de február első napjaiban már „rendszeres postaküldöncjárat"'-ot létesítettek. így tehát a községi elöljáróság arra kérte a megye alispánját, hogy a szokásos módon, az egri postahivatal útján adja fel a neki szóló levélpostai küldeményeket.

24 Gyakorta minden leleményességre szükség volt, ha a távoli kis falvak be kívántak kapcsolódni a meginduló levélforgalomba. így például 1945 januárjában a bátori postahivatal Hevesaranyoson lakó „postaküldönce és szerződéses postaszállítója" két gazdátlan lóra tett szert, s engedélyt kért és kapott is az alispántól az állatoknak postai szolgálatba való állítására, „mert a naponta teljesítendő postaszállítást csak váltott lovakkal" teljesítheti".

25 A szarvaskői és a Borsod megyei sátai „vasúti átjáró" felrobbantása rendkívül súlyos helyzetbe hozta az e térségben fekvő kis bükki falvakat. A problémát az élelmes bélapátfalvi postamester az egri főposta vezetőjével karöltve oldotta meg. Az apátfalvi postamester vállalta, hogy Egerből „a putnoki völgyben fekvő összes községek postaküldeményeit hetente egyszer lófogatú jármüvei elszállítja és azokat a rendeltetési helyükre ugyancsak fogatolt, illetve gyalogküldönc útján továbbítja". A munka zavartalan lebonyolításának biztosítására tehát Udvardy Jenő, az egri posta hivatalvezetője, Szécsi István bélapátfalvi postamester és Korózs Sándor postaküldönc részére „szabad mozgást biztosító hatósági igazolvány"-t kért az alispántól. A megyei főjegyző haladéktalanul intézkedett, s a több község postaszállítását vállaló két személy részére a következő szövegű igazolványt állította ki: „Felkérem a katonai és polgári hatóságokat, hogy részére (itt megemlítve a személyek neve — S. I.) a fenti fontos közérdekre való tekintettel az állandó szabad mozgást biztosítsák és utazásában őt támogassák."

m A debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériuma 1945. január 4-én — amikor az addig felszabadult országrészben már megindult az élet — a postahivataloknak rendeleti úton „csak a közönséges levelek és levelezőlapok forgalmá"-t engedélyezte. Tehát hivatalosan az ajánlott levélpostai küldeményeket a hivatalok nem vehették volna fel.

27 Figyelemre méltó, hogy a postások ettől a központi rendelettől függetlenül is vettek fel ajánlott küldeményeket. 1945. január 21-én, az egri 1. számú postahivatal már arról adott hírt, hogy a tiszántúli és dél-erdélyi részekkel megindult a levélforgalom, valamint Budapest felé, egészen Hatvanig „lehet levelet küldeni".

28 48