Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 4. (Eger, 1975)

TANULMÁNYOK - Benkőné Lukács Ágnes: A XIX. századi egyházi anyakönyvek reprezentatív felvétele és néhány Heves megyei vonatkozása • 24

a vőlegények esetében. Míg a menyasszonyok házasságkötési kora igen erősen a 18—20. évekre koncentrálódik, az egri vőlegények görbéje, bár hasonló lefutású, de sokkal inkább az idősebb korévek felé elhúzódó a mezőtárkányi vőlegények kormegoszlásához képest. (Lásd az 5. sz. ábrát.) Kiegészítve a képet a tisztán első házasságkötési arányszámok egybevetésével, amelyet 80,4, ill. 72,6 százalékban állapítottunk meg, valamint a helybeliek és nem helybeliek által kötött házasságok elemzésével (amire alább visszatérünk) azt a feltevést véljük jogosnak, hogy a két helység népessége eltérő kormegoszlást és népességtípust képvisel. A házasságkötési esélyek és szokások problematikájához kapcsolódik, de bizonyos mértékben a térbeli mobilitását is érinti a tisztán helybeliek, helybeli menyasszony ós nem helybeli vőlegény és fordítva, más helységbeli vőlegény és menyasszony esketéseinek előfordulása, e jelenség gyakorisága. Kétségkívül zavaró mumentum, hogy a származási és a lakóhely fogalma nem mindig választható szét egyértelműen, épp úgy, mint a „conditio" rovatnál található bejegyzés esetében sem, amelyet rendi státusz és foglakozás megjelölésére egyaránt — és váltakozva — használtak fel. (Ez utóbbi adat feldolgozásától éppen ezért el is tekintettünk.) A 204 mezőtárkányi esketésből 40 esetben (19,6 százalék) a vőlegény nem helybeli lakos, ezek közül azonban 19, csaknem a fele, közvetlen szomszéd falubeli: dormándi 3, farmosi 3, szihalmi 7, füzesabonyi 3, besenyőtelki 1 és szemerei 2. Heves, Borsod, Pest megyei és Jászságba való 18 vőlegény, egy Arad megyei, kettőnek a származási helyét nem sikerült azonosítani. A vizsgált 10 évben mindössze két nem helybeli menyasszonyt anyakönyveztek (0,98 százalék), az egyik farmosi, a másik demjéni volt. Egészen más képet mutat ebből a szempontból is az egri anyakönyv. A 388 esetből 39 vőlegény (10,1 százalék), 21 menyasszony (5,4 százalék) más helységbeli. Ezek között öt olyan esketési bejegyzést találtunk (1,3 százalék), ahol sem a vőlegény, sem a menyasszony nem volt egri, tehát öszszesen 55 esetben (14,18 százalék) egyik vagy másik fél, ill. egyik sem helybeli lakos. Utóbbi eset a falusi anyakönyvben a vizsgált években nem fordult elő. Ami a nem helybeli vőlegények megoszlását illeti, a közvetlen környékbeliek aránya mindössze 7,7 százalék (3 eset), csaknem ugyanannyi a nem magyarországi származásúak száma (4), míg Heves megyéből (8), Borsodból (12), a többi megyéből és kerületből (Abaúj, Bihar, Jászság, Kiskunság, Nyitra, Pest, Temes) 1—1, illetve a Szepességből és Zemplénből 2—2 vőlegény jött Egerbe házasságot kötni. Külön bemutatjuk azt az öt bejegyzett esetet, amelynél egyik fél sem volt egri:

15 A vőlegény A menyasszony származási helye Baden Gyöngyös Temesvár Gaiicia Szomolnok Trencsén Buda Miskolc Bogács Kömlő A falu arányszámával egybevetve magas, mintegy négyszeres a nem helybeli menyasszonyok aránya, akik közül öt közvetlen környékbeli, további öt Heves megyei, három Borsod megyei, egy-egy Nógrád, Sáros,