Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 4. (Eger, 1975)

KÖZLEMÉNYEK - Lénárt Andor: A confraternitások mint szőlőmíves céhek • 96

nál egyáltalán ilyen szándék felmerült, azt igazolja, hogy ez a társaság már nem vallásos céllal jött volna létre, mint azok, amelyek privilégiumlevele alapul szolgált a 16 artikulushoz. Ami a szőlőművelő pontokra vonatkozik (a tervezetben 7., a véglegesben 15.), azok egyeznek. Ezenkívül a véglegesben még több pont is foglalkozik a szőlőműveléssel. Ezeknek a pontoknak sem megszövegezése, sem szelleme nem kapcsolódik sem a vallásos kívánságokat tartalmazó pontokhoz, sem a közösség vallási rendjét tartani akaró artikulusokhoz. Ezekből a megfogalmazásokból hiányzik minden kegyes hang, szándék (ami a Szent Tamás, István stb. confraternitások szövegében benne van). Az első pontokban még csak az jelzi, hogy már nem kizárólag vallásos társulatról van szó, hogy a Szent Mihály templomában szolgáitartandó nagymisén „. . .a szőllőmívesek közül..." szolgáljon hat, égő szövétnekkel. Minden más, bármelyik confraternitás szabályrendeletében benne lehetne. A szőlőmíves céhbe belépőnek nem életgyónást kell végeznie, nem a „jó ágyból lett" voltát kell bizonyítania, hanem csak „a céh boldogságára" 5 forintot fizetnie. Mint az iparosoknál, itt is remeket kell mi vélnie annak, aki tag akar lenni; s egy évig szolgáló legényként kell szolgálnia a közösséget. Csak érett férfiak lehetnek tagjai. Nőkről nincs szó, mint a vallásos céheknél. — Fiatal csak akkor lehet tag, ha a tapasztalata, szakértelme megfelelő. — A „tehetősebb, gazdagabb birtokos- vagy úri renden" levők mentesek a remekléstől. — Azt szeretnék, ha a szőlőmívelésben jó érzékkel és móddal rendelkezőket a hatóság kényszerítené (a főbírói hatalom által) a belépésre. — így mindenki a társaság tagja lenne, aki a szőlőmíveléshez jól ért. A céhtag családtagjának fél taxája az iparoscéhek szabályaiból ered. Az iparosoknál is ez időben válik általánossá, hogy a félcéhesnek is kell remeket készítenie. A szőlőmíves szabályok már ezt veszik át. Világi jellegű a tervezetnek azon pontja is, hogy a vendégek fogadására (a város, a földesuraságok vendégeiről lehet szó) „tisztességes, egyenlő öltözetben" jelenjenek meg. Így a temetésen is. — Az az előírás már más, mint a misén, processiókon, temetésen szövétnekkel adstálni, 30 krajcár büntetés fenyegetésével. Ez már világi, társadalmi tennivaló. Mint ahogyan társadalmi tennivaló az is, hogy tűz esetén a tűzoltáshoz szükséges eszközökkel sietniök kell egymás javainak megoltalmazására. Egyáltalán nincs köze a vallásos céhekhez a tervezetnek a szőlőművelésre vonatkozó pontjaiban. Itt már azokról van szó, akik egri lakos társaiknak s uraiknak szőlejét napszámban vagy átallyában (nem robotban!), megalkudott bérért vagy szakmányban dolgozzák. Természetesen nem ezek bérének szabályozásáról, hanem az elvégzett munka minőségéről, annak ellenőrzéséről van szó, a gazdák hasznára. A munka elvégzését, annak minőségét a céhmesterek ellenőriztessék hozzáértő személyekkel, s a rossz munkát nem a hatóság, a céh büntesse 1—1 forintra. Tehát a birtokos, a tulajdonos számára végzett munka minőségét védi a társulás a fizetett, bérért végzett munkával szemben. Hasonlóan jelentős az a törekvés, hogy céhbeli szőleje művelésére céhbeli társat fogadhat szakmányban (tehát nem napszámban!) elvégzendő munkára. E módja a művelésnek, a munkavégeztetésnek szintén 100