Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)

TANULMÁNYOK - Kovács Béla: Flagelláns körmenetek az egri egyházmegyében a XVIII—XIX. században • 47

koronában, láncok, kötelek nyakokban. Voltak, kik kereszteket hordtak,, kik magukat disciplinázták... "

59 Nem véletlen és egyedi jelenség tehát, hogy Egerben a XVIII. századiban a jezsuita és minorita kongregációk tagjai rendszeresen végezték a flagelláns körmeneteket. Az Eger környéki falvakból is sokan vettek részt ezeken a látványos és kétségtelenül szuggesztív körmeneteken, akik saját falujukban is elterjeszthették ezt a vallásgyakorlatot. A szokás ilyen spontán terjedése mellett tudatos terjesztést is feltételezhetünk. A jezsuitáknak falusi plébániáik nem voltak, és a vidéki pasztorációt a búcsúkon való szónoklás, a missiók tartása jelentette számukra.

60 Az egri Agónia Társulat tagjai az ország akkori területének a legkülönbözőbb helységeiből tevődtek össze, és ez a tény is a jezsuita szellem térhódítását eredményezte. A minoriták fennhatósága alatt lévő kordások társulata (Chordigerorum Sancti Francisci) nemcsak Egerben működött, de az egri egyházmegye nyugati felében is elterjedtek társulataik.

61 Mint az egri minorita háztörténet adatai is bizonyítják, a kordások társulatában a flagellálás a nagyböjti és nagypénteki áhítatgyakorlatok közé tartozott. Feltűnő az, hogy a nyilvános flagellálást a jezsuitáknál — feltehetően egy belső utasítás alapján — csak 1760-Jban, a minoritáknál csak 1768-ban tiltották meg a rend elöljárói, illetve a püspök. Talán Eszterházy Károly püspök teológiai racionalizmusának tulajdoníthatjuk, hogy az 1768-iban kiadott rendelete szerint csak a magánházaknál engedte meg a flagellálást. Azonban ez a rendelkezés is inkább a nyilvános korbácsolással együtt járó részleges ruhátlanság látványa ellen irányult, mintsem a szokás tartalma, a vezeklés ellen. Az említett pétervásári példa is ezt bizonyítja: magánházaknál a „nemek keveredése nélkül" a korbácsolás lényegében buzgó vallási cselekedetnek számított. A XIX. százai elején az egyház már határozottabban szebeszállt a szokás gyakorlóival. 1804-ben az egri lakosok kérelmét, amelyben a nagypénteki korbácsolás engedélyezését kérték, a nagyprépost visszautasította, bár a minorita házfőnök engedélyezte volna a rendházban a flagellálást.

62 Az 1813. évi alesperesi jelentések hangsúlyozták, hogy a flagelláns körmenetek ideje alatt a templomokat nem tartják nyitva, és emiatt a hívek zúgolódnak.

63 Az alesperesi jelentésekre kiadott érseki utasítás több esetben határozottan eltiltja a szokás gyakorlását, más helyeken csak magánházaknál engedélyezi azt. A középhevesi alesperesnek küldött utasítás szerint a Feldebrő környéki plébánosoknak Nagyboldogasszony előtti vasárnap a falujukban ki kellett hirdetni, hogy a feldebrői búcsún a flagellálás tilos, ezt csak magánházaknál végezhetik.

m Ugyanezt a rendelkezést adta ki az érsek a mezőkövesdi alesperesnek is.

65 Az egerbaktai plébánoshoz írt levélfogalmazvány szerint az egyik ellenérv az volt, hogy a flagellálásról az evangéliumokban sehol sem lehet olvasni. (Ezt a szövegrészt a fogalmazványban utólag áthúzták.)

66 Az egerszalóki plébánosnak is szószékről kellett az ünnep előtti vasárnap kihirdetni, hogy Kármelhegyi Boldogasszony napján tilos a flagellálás, Mária neve vigiliáján pedig csak magánházaknál engedélyezik.

67 Az érsek az egri káptalanhoz, mint Egerszalók község földesurához is levelet intézett, amelyben megtiltja a nyilvános flagellálást, a káptalant 54