Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)

TANULMÁNYOK - Kovács Béla: Flagelláns körmenetek az egri egyházmegyében a XVIII—XIX. században • 47

pedig felkéri, utasítsa jobbágyait, hogy a flagellálókat házukba be ne fogadják, az ellenszegülőket pedig vesse börtönbe és pálcáztassa meg.® A szokás módját, elterjedését és eszmei gyökereit, a hivatalos egyházi állásfoglalást felvázolva még két kérdés tárgyalására térünk ki. Ha térképre vetítjük azokat a falvakat, amelyekben a flagellálás valaha szokásban volt, szembeszökően tűnik ki, hogy az egyházmegye keleti felében a szokás ismeretlen volt. Máriapócson is a Polgár községben búcsúsok kezdték a flagellálást 1812-ben, abba a faluba valók, ahol évente két ízben is tartottak flagelláns körmeneteket. (A polgáriak vallási buzgóságára jellemző, hogy egy pestis alkalmával tett fogadalom alapján a XVIII. században Szent György napjától Szent Mihály napjáig minden szombaton — <neni flagelláns — körmenetéket vezettek a temetőjükben álló kápolnához. 1768-foan a visitator ésszerű gazdasági okokra hivatkozva évente csak két alkalommal engedélyezi ezt.)

69 A flagellálás szokásának ilyen területi elterjedését csak részben magyarázza az, hogy az egyházmegye keleti felében sok volt a protestáns lakosú község. Elsősorban a minorita konfraternitások elterjedésének tulajdoníthatjuk a flagellálás szokásának elterjedését, amint ezt a Lénárt által közölt térkép is szinte egyértelműen bizonyítja. A Jászságban is feltűnő szokás szintén Eger szellemi befolyásának tulajdonítható. 1754-ban és 1759-ben a Szenvedés vasárnapja előtti pénteken jászjákóhalmi hívek is részt vettek az egri minorita rendházban az ebéden, majd a kordások flagellálásán.

70 A szokás elterjedésében természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jezsuita missiók és vaEásos társulatok hatását sem. A szokás tartalmának változása is megfigyelhető még a rendelkezésükre álló kevés adat alapján is. Eredetileg a szenvedés misztériumához kapcsolódott és a nagypénteki passiójátékok kísérő jelenségeként tűnt fel, majd a szenvedés gondolatát a Fájdalmas Mária személyére is vonatkoztatva a Mária-ünnepeken is megtaláljuk. Bálint Sándor szerint minden bizonnyal szerepet játszhatott ebben a „Fájdalmas Szűz jellegzetes délnémet-barokk kultusza, amely a bevándorlók lelki összetartozásának volt eleinte szimbóluma .. ."

7i (Egerszalók és Feldebrő esetében tényleg számíthatunk a német telepesek sajátos vallási szokásaival is.) A szokás további változása során már a szenvedés gondolatától távol álló egyéb Mária-ünnepeken, egyházbúcsúk napján is végeztek flagellálást. Ezeknek a körmeneteknek egyik alapgondolata a búcsúk napján evésben-ivásban, táncban kifejeződő szabadosabb viselkedés ellensúlyozására vállalt vezeklés volt. 26 helységből ismerünk adatokat a flagelláns körmenetekről; ezek közül 16 helyen nagypénteken, 9 helyen Mária-ünnepen (amely egyúttal a búcsú napja is), 3 helyen egyéb szentek templombúcsúja napján volt szokásban a flagellálás. (A 28 adat úgy adódik, hogy Egerszalókon Mária neve és Kárrnelhegyi Boldogasszony, Polgáron nagypénteken és Nagyboldogasszony napján is flagelláltak. A nagyböjt más napjain történő flagellálást nem számítottuk e napok közé, mert azok a nagypénteki szenvedés gondolatához csatlakoztak.) összefoglalóul elmondhatjuk, hogy a középkori vezeklő körmenetek teocentrikus szemléletében gyökerező népies vallási gyakorlatot az egyház csak addig tűrte, amíg az érdekeit szolgálta, amíg a hívek figyelmét a 55