Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 1. (Eger, 1973)
Lénárt Andor: Legények harca mestereik ellen a céhben való különválásért 1790-ben • 85
megtörténnék, csak növekednék a zenebonás állapot a céhben. Ha a magisztrátus megengedné, az nagy nyugtalanságot okozna. Hiszen most is a legények engedetlensége miatt mennyi a baj, pedig a subordináció megvan. Ha megszűnnék, a legények mestereikhez semmi engedelmességgel nem volnának, „s így a céhnek romlásán és a sok zenebonákon kívül egyebet várni nem lehetne". Ezt a feleletüket terjesztik a mesterek a magisztrátus elé azzal a kéréssel, hogy hagyja meg a céhet az artikulusok szerint élni. Az ellenkező legényeket is annak értelme szerint regulázza meg. Az általuk kívánt elválásra való szándékukat, kérésüket ne teljesítsék, úgy „hasonlóképpen a többi kéréseknek, amennyiben tökéletlenek, helye ne légyen". „Anno 1790 Die 13" Augs. In Negotio Contraversiali per Murarios, Fabros Lignarics et Lapicidas Sudales contra Magistros eiusdem Professionis promoto inconcessu Magistratuali Deliberatum est." 32 Miután a tanács megvizsgálta a legényeknek a mesterek ellen írásba foglalt sárelmeit, és erre a mesterek feleletét, megállapította, hogy a mesterek és legények közt támadt „ízetlenségek" három pontban foglalhatók össze. 1. Szükséges-e, hogy a felszabadult legények vándorlásra utasíttassanak? Ha igen, úgy szükséges-e, hogy a felszabadult legénynek bizonyos határidőt szabjanak a vándorlásra induláshoz? 2. Eddig a kántorokon befolyt pénzt három részre osztották. Egy része a mestereké, egy a legényeké lett, a harmadik rész pedig maradt a ládában. Az elosztás ellen tettek panaszt a legények. A kérdés, „micsoda jó módot lehetne találni a pénznek felosztásában, hogy az egyik fél sem sértődjék meg, s ne panaszkodjék"? Vagy jobb volna-e, ha az eddig szokásos felosztást másként rendeznék? 3. Meglehetne-e a privilégium sérelme nélkül, s jobb volna-e, ha a legények a mestereiktől elválnának? Mint más legények, az arra rendelt atyamester kormányzása alatt külön gyűléseket tartanának? Ad ÍJ*. A privilégium artikulusaiból, melyet mind a, mesterek, mind a legények meg akarnak tartani, az derül ki, hogy minden, inasból felszabadult legényt vándorlásra kell kötelezni. Az 1783-ban kelt magisztrátusi határozat 33 , melyet a földesúr is megerősített 3 '', — módosít ezen az egyértelmű szabályon. Ezek szerint a vándorlás kötelezettsége csak az olyan legényekre vonatkozik, akik később mesterekké lesznek. — A céhbe állás feltétele céhenként más és más. A kőműves céhnél kívánatos, hogy a mesterek száma ne szaporodjék mint más mesterségeknél. A felszabadult inasok legtöbben egész életükben mindenkor legények maradnak. A legények viszont a vándorlás alatt „jó erkölcsökben, s tanult mesterségekben előmenetelt tehessenek, hogy ekképpen, amikor pallérokká lesznek, akiken az építkezéseken sok áll, az alattuk levő legényeket s másokat is, jobban kormányozhassák". Az első pontról a tanács határozata a következő: „...elvégeztetett, hogy ennek utána az inasokból felszabadítandó legények mind, személyi válogatás nélkül a vándorlásra utasíttassanak", és az artikulusok megszabta vándorlási idő kitöltésére kötelezzék őket. Az időt a felszabadulás után a legényeknek a mesterekkel e tárgyban kötött egyezségük úgy határozza meg, hogy ha télen szabadult a legény, tavasszal, ha más időben, 94
