Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 1. (Eger, 1973)
Lénárt Andor: Legények harca mestereik ellen a céhben való különválásért 1790-ben • 85
a felszabadulása után négy hétre induljon el vándorolni. — E magisztrátusi határozat úgy rendelkezik, hogy egy esztendő legyen az az idő, amely alatt köteles a felszabadult legény vándorlásra indulni, „ ... másképpen a munkától eltilalmaztatik". Ad 2 dum . A mesterek azt kérik, hogy az egész céh jövedelme mindenkor egészben a céhládába kerüljön. A legények pedig „ez iránt jó rendelést tenni kívánnak". Ügy határoz a tanács, hogy a három részre osztást megszüntetik, a jövedelem együtt kerüljön a ládába, és a céh közös költségeit, (a legényekét és mesterekét egyaránt) ebből fedezzék. A bevett és kiadott pénzről a céhmester és a komisszárius az egész céh jelenlétében (kihangsúlyozza, hogy a legényekében is!) pontos számadással tartozik. Ad 3 mn . Mindenféle mester emberek, a fő- és alcéhmester, a legények az atyamester vezetésével szoktak megjelenni a megszokott időben a gyűléseken. Nem látszik helyesnek, a mesterek első levelükben is így vélik, hogy a mester és a legény egyforma legyen, csak majd akkor, ha az is mesterré lett. A legények viszont különválást akarnak. A privilégium második artikulusa egyenesen parancsolja, hogy a gyűléseken a legények is megjelenjenek. Nyilvánvaló, hogy a legényeket is be kell venni a céhbe, azok a mesterekkel együtt legyenek. Az elválást éppen meg nem engedik, hanem szigorúan meghagyják a legényeknek, hogy a mesterekhez ülendő respektussal legyenek, s azoknak, amiben illik, engedelmeskedjenek. A mesterek viszont a legényekkel mindenkor illendőképpen bánjanak. Ha mind a két részről meglesz a jó harmónia és egyetértés, csend és békességben, a kívánt egyességben élhetnek együtt a mesterek és legények." A békesség mielőbbi helyreállítására a komisszáriust és egy tanácsbeli urat (Kilián Istvánt) küld ki a tanács. Meghagyja, hogy a pör költségeit a céhládából fizessék. Ezzel az ügy tulajdonképpen le is zárult volna. A mesterek megnyugodtak, számukra a tanács kedvezően intézkedett. Az élet mehetne tovább békességben. Ha század közepén születik e határozat, ment volna is. A legények azonban nem fogadták el az augusztus 13-án kelt magisztrátusi határozat rendtevését. Űjra összejöttek, tanácskoztak, és október 10-én a „legméltatlanabb szegény Szolgái Eger Kőmíves, Áts és Kőfaragó Legények Közönségesen" (közösen) új szentenciáért esedeznek, hogy „jel tett Czéllyunkot" rövidebb úttal elérhessék?" „... folyó esztendőbeli Júniusnak lldUc Napján első zsengéjében a Nemes Magistratus. .. elejében alázatos Instanciánkban kitett ponctomok szerint terjesztvén, mind azokat a Mestereink által bé adott feleletekkel egyetemben ugyan a Nemes Magisztrátus ámbátor igaz fontra tette, és a mint a két részrül bé adott Productumok világos igazságot magukban mutattanak, a szerint Szentenciát hozni méltóztatott, melyet mi Kőmíves, Áts és Kőfaragó legények meg nem elégedvén a TTes Űri Székhez a Nemes Magistratus Kegyes engedelme által Appelláltunk ugyan, de minhogy most Posonybul. .. érkezett levélbül már világosan (mestereink által ki tett ponctomjok ellen, hogy tudniillik sehol Magyarországon az Kőműves, Áts és Kőfaragó legények Mesterjeiktül separálva nem légyenek) megbizonyíthattyuk. Nem különben azon bé adott első Instantiánkra 9ő
