Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 1. (Eger, 1973)
Lénárt Andor: Legények harca mestereik ellen a céhben való különválásért 1790-ben • 85
„Hogyha pedig ebben Mester Uraimék meggátolni igyekeznek, kinteleníttetünk sérelmünket a Felsőség elejében terjeszteni, és végtére: ... minthogy mi többé Mester Uraimékkal együtt legyünk, készebbek vagyunk a Czéhtül elállni." Kérik a magisztrátust, hogy az elválás dolgában minél előbb határozzon, „Méltóztasson tehát e dologban mentől előbb végezni, s minekünk elválásunk után a Privilégiumot in Authentica Copia kiadattni, úgy nemkülönben a kívánt rendet ha úgy lészen szükséges, Deputátus Urak által is béhozattni, s Atya mestert a Mester Urak közül rendéltettni." így esedeznek „A Nemes Magistratusnak Egerben die 1° August. 790. Alázatos Szolgái Egri Kőmíves, Ács és Kőfaragó Legények közönségesen"'. 30 A magisztrátus által megjelölt legsúlyosabb három vitás kérdésre a mesterek 1790. augusztus 2-án a szóbeli tárgyalás helyett az alábbiakat válaszolják írásban. 31 Ad 1. Világosan kitűnik a Mária Teréziától kapott (1780-ban) új cehális artikulusok 4. pontjából, hogy amint az inast legénnyé felszabadítják, négy hétnél tovább mesterénél nem maradhat. Ezt a kötelezettséget mégis úgy határozták meg, hogy ha az inast munkaidőben szabadítják fel, úgy köteles elindulni négy hét múlva. Ha a felszabadítás télben történik, amikor sehol sincs komoly kőműves, ács és kőfaragó munka, akkor az ifjú legény az új munkák kezdetén, tavasszal induljon vándorolni. Ad 2. Az említett 4. artikulus szerint, aki a felszabadított legényt a vándorlástól visszatartja, azt 4 forintra meg kell büntetni. Hogy ezeket a rendelkezéseket nem tartották meg, azt nem lehet a céh rovására írni. Még 1787-ben, Kurczendorfer Albert kérésére, aki a felszabadított legényeit a vándorlástól az említett 4. artikulus ellenére igyekezett visszatartani, történt az első változtatás. (A céh akkor is azon volt, hogyi a legények vándorolni menjenek.) „A magistratus által 1787. február 26-án kiadott és az úriszék által március 7-én approbált determinátiója", engedélye alapján a legények „a most kérdésben vett vándorlásiul akaratunk ellenére felszabadíttattak". A céh most is azt akarja, hogy az artikulusok értelme, — ahogyan más dolgokban úgy ebben is — megtartasson. A céh nem oka tehát a kifogásolt felszabadításnak. A legények e pontban nem is annyira a céh ellen, mint a magisztrátus és .az úriszék determinációja ellen panaszkodnak! Ad 3. A kántorokon letett: auflág egyharmados elosztása helyett a céh hasznosabbnak ítéli azt a módot, hogy a beszedett pénzeket a céhládában tartsák együtt és a céhnek sokféle szükségére fordítsák^ A legényeknek azt a kívánságát, hogy a mesterektől elválva külön gyűljenek össze, nem lehet teljesíteni, „mivel sehol Magyarországon egy Városban sincsen, hogy a legények el volnának választva mestereiktől"'! Nemcsak az artikulus 9. paragrafusa tartja, hogy a legények a mesterekhez minden tekintetben subordinációval viseltessenek, hanem a természet is ezt hozza magával, hogy akitől valaki a tudományát veszi, s rendelésétől várja munkáját, — szükséges és illő, hogy az ilyen a mesternek, kitől boldogulása függ, subordinálva legyen, s engedelmességgel is viseltessen. Nem lehet tehát, hogy a legények elváljanak mestereiktől. Ha 93
