Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 1. (Eger, 1973)
Lénárt Andor: Legények harca mestereik ellen a céhben való különválásért 1790-ben • 85
Ilyen előzmények után kérték a legények, hogy a magisztrátus az általuk öt pontban összefoglalt követelésüket vizsgálja meg és rendezze. 24 Ezek: 1. Tartassék meg a vándorlásról szóló artikulus. Minden felszabadult inasnak el kelljen mennie vándorlásra. A felszabadult, de a vándorlás során gyakorlatot nem szerzett legények munkája még hiányos, „sokszor megpirul az Orczája a Vándorolt Legénynek és Palléroknak az ilyen felszabadült legények miatt". A vándorlásról pedig „jó tudós, próbált és erkölcsös legények térnek vissza hazájokba". Leginkább pedig az ács, kőműves, kőfaragónak szükséges a vándorlás, „mivel azok munkája által a Városok Épülnek és szépülnek". 2. A mesterek is legyenek kötelesek megtartani az artikulusokat. Ne függetleníthessék magukat, mert erre a privilégium nem ad lehetőséget számukra, nekik is kötelességük azokat szorosan megtartani, mert ha a mesterek csak a legényeket kötelezik a megtartásra, abból csak az következik majd, hogy az egész privilégium megromlik. „Ha tetszett a Mestereknek Privilégiumot váltani maguknak, aképpen egy Üdvösséges regulát szabni, tessen <már most azt meg is tartani." Minden kántorkor 20 a legények és a mesterek 4 garast tesznek a céh ládájába fejenkint. Ezt a pénzt olyanra kellene fordítani, amely mindkettőjüknek arányos részben lenne hasznokra. De nem így volt ez! Az összegyűlt pénzt három részre osztották. Egy részt a ládában hagyták a közösség kiadásaira, egyet a mesterek felosztottak egymás közt, a harmadik maradt a legények számára. A legények egyik sérelme és panasza ezzel kapcsolatban az, hogy ha nékik akármilyen költségük lenne, instancia, vagy más levélírás, soha erre a céhládából nem kaptak, hanem arra kénytelenek voltak külön összegyűjteni. A mesterek viszont minden költséget a céhládából fedeztek. Ez annál is inkább sérelmes nekik, mert az „egynéhánya mester a 4—4 garasával nem sokat contribual" (nem sokkal járul hozzá), nem úgy mint a legények, akik száznál is többen vannak. A másik panaszuk az, hogy a mesterek a begyűlt pénz egyharmadát iriaguk között fel szokták osztani. Ezt igazságtalannak tartják a legények, mert a mesterek alig vannak egynehányan, s négy garast raknak össze, mégis az osztáskor forintokat visznek haza a négy garas fejében; mert a legények vannak sokan, „s ez szaporítja a 'ládába tett garasokat forintokra". 3. Hogy a villongásoknak és a rossz szokásoknak vége szakadjon, arra kérik a magisztrátust, hogy ahogyan ez más városokban, de Egerben is más céhek mestereinél is megvan, vagy a közös költségeikre ők is a ládából vehessenek ki;, e tekintetben is „a mestereinktől, vagy egyáltalljában separáltassunk". Kérik a tanácsot, hogy törvényes hatalmával mestereiket a privilégium szoros megtartására kötelezze, „hiszen ők sem bírót, sem Nemes Magistratusi Egerben ösmerni nem akarnak". 4. A mesterek gyakran fogadnak arra alkalmatlan gyereket is inasnak, akik a munkát nem bírják. Egy-két legény mellé két-három erőtlen gyereket állítanak. „Ha a legények becsületüket fenn akarják tartani, magok viszik helyettök az igát." Ez egyébként az építtetőknek is káros, 88
