Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 1. (Eger, 1973)

Lénárt Andor: Legények harca mestereik ellen a céhben való különválásért 1790-ben • 85

mert az inas munkájáért is annyit kell fizetni, mint a legjobb legényéért. A mesterek erszénye ugyan, nem bánja, hogy az inasok bérét is beveszi, „ez az oka, hogy örömest annyi inast applikálnak egy-két legény mellé". 5. Hogy a vándorlás miatt való vitás kérdésük könnyebben véget érjen, „producaltasson" a privilégium

26 és az az írásbeli egyezség, melyet a céh közössége tett, s most is a céhládában fekszik, de a mesterek nem akarják előadni. A beadvány hátlapján a magisztrátus határozata: A jövő péntekre, „pro 18

as mens. Juni, az egybekapcsolt Ács, Kőműves és Kőfaragó Czéh közönségesen próbáinak és Articulusainak fel mutatása mellett" a legények panaszairól „feleletét adja be". A mesterek június 21-én válaszolnak a „fel zendült zenebonás legények bé adott igazságtalan ki koholt panaszaikra".

27 Elutasítják, hogy valami közük lenne a két pallér megveretéséhez. Erről a két jelen volt mester mondhatna valamit, de nekik erről semmi szükség szólniok. Arra a legények felvetette vádra, hogy a mesterek nem küldték legényeiket vándorolni, az a magyarázatuk, hogy erre nem is volt hatalmuk, mert mind a tanácstól, mind az úriszéktől volt olyan határozat, mely szerint „a vándorlás reprobáltatott, semmivé tétetett". Ezt tudták a legények is, s mégis kiűzték a földesúr munkájából a nem vándorolt legényeket. Kényelmetlen helyzetbe kerültek így a mesterek. Ök' tartották magukat a földesúr és a tanács végzéséhez, a legények pedig maguk maguknak bírái lettek. A legények az Űmapi gyűlésen „a felszabadult ifjű legények iránt a céh előtt indítottak lármát, olyat, hogy majd hajukba kaptak". A mesterek el-, a magisztrátushoz utasították őket. A zenebonások nem elégedtek meg azzal, hogy kiűzték a nem vándorolt legényéket a munkájukból. A céhmester legényeitől erőszakkal elvették a céhláda kulcsát is, pedig ezeket a céh maga állította a kulcs őrzésére. Ezt is nagy dolognak, „a Nemes Magistrátustól Competens elegendő Statisfactiot elváró"-, a privilégiumok megsértésének tartották a mesterek. Méginkább azt, hogy a közben meghalt kőfaragó legényt, amíg a többiek zenebonázták, nem az ács, kőműves, kőfaragó céh, hanem szégyenszemre „az Asztalos Czéh által és költségén" temették el. Kifakadnak a mesterek válaszlevelükben, „mert egyszóval nyughatatlanok, rendetlenek, szófogadatlanok, és bűz indító, makranczos, vitzkándozók, főképp Heffer Mihály társaival, mely ifjú legényeket űzi, s maga sem töltötte vándorlását ki; mióta felszabadult, itten őrzette a tűzpadkát, vándorlás helyett puttonypénzt fizetett".

28 A vándorlásra vonatkozóan az a konklúziójuk, hogy az a legény, aki nem akarja viselni a vándorlás terhét, 14 forintokat fizessen, (mely egyenesen az ispotályba jusson), aki pedig vándorolni akar, „szabad akarattyán álljon, nem tartóztattuk eddig sem, eztán sem". A mesterek szerint a legénység minden alap nélkül állítja álnokul, hogy ők visszaélnének az artikulusokkal. Ezt inkább a legények teszik. A céhgyűléskor „visszavonakodtak"', lármáztak, port, patvarkodást indítottak. Borzalmas volt hallgatni is! Ellent mondtak a mestereknek, nem 89