Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 1. (Eger, 1973)
Lénárt Andor: Legények harca mestereik ellen a céhben való különválásért 1790-ben • 85
gényeinek vándorlásra utasítási kötelezettsége alól felmentette. Tette ezt annál is inkább, mert „hogy Eő Felsége munkáját magára vállalván inkább Asistentiát és segedelmet, mintsem ellenkezést és hátráltatást érdemel". A határozatot kihirdették, de a tanács szentenciájával a céh nem elégedett meg, és március 4-én fellebbezett. A magisztrátus a fellebbezést március 7-én elfogadta, 11 ' és átküldte az úriszékhez, a püspökhöz. Az úriszék a magisztrátus döntését hagyta jóvá. 20 Az, hogy a tanács is, a földesúr is az artikulusok ellen határozott 1787-ben, úgy látszik akkor még nem jelentett különösebbet a céh életében. De három évvel később, a mestereikkel elégedetlen, a mestereiktől szabadulni akaró legények mozgalmában jelentős szerepet kapott. Már alapvető szabály alól való kibújásról van szó, melyet a felsőbbség támogat a mesterek egyetemével szemben is. 1790. június 9-én küldik el „Az Nemes Magistratushoz... Egerben... alázatos, Szegény megvert, igazságtalanul tömlöczözött Szolgái Heffer Mátyás Ács Pallér és Heffer Tamás kümüves Pallér" panaszkérvényüket. 21 Ebből megtudjuk, hogy június 4-én Pausrajber Farkas János Űr, Eszterházi Károly püspök alkalmazottja az építkezéseknél, hogyan verte meg őket „izmos nád pálczájával", hogyan tépte ki őszhajukat és csukatta a püspökség várbeli börtönébe és tartotta ott őket étlen szomjan éjjel 11 óráig. Megtudjuk a levélből az eset előzményeit is. Már évekkel előbb elvégezte, határozta a tanács, az ács, kőműves, kőfaragó céhbeliekkel együttesen, hogy a privilégiumbeli artikulusok szerint minden kitanult inasnak vándorolnia kell. Ebben a végzésben szerepel az is, hogy a télen felszabadult inasnak csak Húsvétkor, a más időben legénnyé lett ifjúnak szabadulása napja után négy hétre kell indulnia vándorlásra. Ez a végzés nemcsak a céhnek hozhatna becsületet, hanem a közösségnek is, számtalan hasznot hajthatna. így látta a magisztrátus és a mesterek legtöbbje is. De akadt köztük egy maga hasznát kereső kőműves mester, Kurczeridorfer Albert, aki az artikulus és a magisztrátus végzését fortélyosan halasztani tudta. A legények a Húsvétkor megtartott céhgyűlésen szóltak ez ellen, és a rendelkezések betartását sürgették. Mivel ezután sem történt semmi, az Űrnapi gyűléskor, június 3-án már nemcsak szóltak, hanem „deklaráltuk magunkat egy átalyában, hogy az íllyetin felszabadult legényekkél dolgozni" nem fognak. Ezért a nyílt deklarációért a mesterek közül többen megharagudtak, és a nyílt ellenszegülésre azonnali, elrettentő megtorlást kerestek. A fő céhmester (Poreleczky György) az al-céhmesterrel, a legények szemében szálka Kurczendorfer Alberttel nem a bíróhoz, vagy a magisztrátushoz fordult panasszal, hanem a püspök „Pausrajberé"-hez, Farkas Jánoshoz, akinek kemény, rabbiátus természete volt. A céhhez és a város ügyeihez egyébként semmi köze. 23 Heffer Mátyás és Tamás éppen akkor vitték a püspök munkájában levő ácslegények listáját az írnokhoz, amikor a mesterek a Bauschreibernél panaszkodtak. Szóba sem állt a legényekkel Farkas, hanem a jelen volt két áskálódó, mester jelenlétében megverte, majd tömlöcbe csukatta őket. 87
