Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 1. (Eger, 1973)
Lénárt Andor: Legények harca mestereik ellen a céhben való különválásért 1790-ben • 85
mestereknek, az nem jó a legényeknek, és fordítva. S amikor nézeteltérés támad, az könnyen nő viszálykodássá, melyet nem lehet többé az artikulusok idézésével lecsendesíteni. Az artikulusok értelme is megváltozik akkorra. Velük szemben a felsőség érdeke és állásfoglalása is eltérő. Más az érdeke a munkáltatónak is. Ezen belül is az olyannak, aki kicsiben dolgoztat, s annak, aki nagy műveket kíván fizetett munkásaitól (még ha azok céhes keretben dolgoznak is). Más az érdeke, és ennek megfelelően az artikulusok szövegét is másként magyarázza az, aki a vállalkozó. Ö lazítani akar a korlátokon. Azok pedig, akiket szinte gúzsba kötöttek a szabályok, ragaszkodnak hozzájuk, mert a szabaddá váló kizsákmányolás ellen ezek védik. Ugyanakkor más pontokon ők akarnak változtatni, hogy a mesterek önkényeskedése alól szabadulhassanak. Az osztályharc érdekes formája bontakozik ki az egri kőműves, ács és kőfaragó legények és mestereik közötti villongásokat őrző levéltári iratokból. Látszólag ugyanúgy kezdődött a kőműves, ács és kőfaragó céh 1790. évi nagy villongása, mint a század kis esetei. Csakhogy az indítóok már nem a személyes sértés, egyéni érdek, a rendelkezések semmibe vevése, rendelkezések értelmezése, csúfolódás, amit el lehet intézni kézfogással, 4 Ft büntetéssel, egy kis purger áristommal, árszabással vagy viszálybírói határozattal. Ez a villongás az első az egri céhek életében, amelynek már társadalmi reformkövetelés íze van még akkor is, ha a problémák megfogalmazása a céhek artikulusának stílusában történik is. A viszálykodás részt vevői a legények és a mesterek. Mind a két fél az artikulusokat akarja megtartani. (Aszerint, hogy érdeke hogyan kívánja, a régieket vagy az újabbakat.) 17 Mindketten, igazuk alátámasztására, a régi szokásokat emlegetik. Az első rést ezeken a régi, merev szokásokon a nagy építtető, aki, hogy az ellentmondás még nagyobb legyen, a püspök, a földesúr, az „úriszék" üti. A magisztrátus kezdetben a felsőbbség érdekeit képviseli, később igyekszik tárgyilagosnak lenni és a jó rendtartás érdekében alakítani állásfoglalását. Az előzmény, hogy 1787. február 26-án „in consessu Senatus determinatum est." i6 A céh artikulusaiból nyilvánvalóan kitűnik, hogy a felszabadított inas, a tanulóidő kitöltése után az .,... ujj Legények Mesterségek bővebb gyakorlása végett három évre való vándorlásra utasíttatnának". Az artikulusokban nincs azonban benne, hogy a vándorlást mikor és a felszabadulás után hányadik esztendőben kellene „fölvállalni". A régi artikulusok értelméből és az új artikulusokkal élő céhek szabályaiból az a szokás alakult ki a XVIII. század végére a kőművesek között, hogy csak azoknak a legényeknek kell magúkra vállalniuk a „vándorlás terheit", akik valaha „Mesternek lenni szándékoznának". Kurczendorfer Albert mester sem az artikulusok rendelkezéseit, sem a kialakult szokásokat nem tartotta be. Inasait, legényeit, visszatartotta a vándorlástól. A céh ezért őt az előírt 4 forintra büntette. A mester azonban élve fellebbezési jogával, a magisztrátushoz appellált. Az a mester e jogát elismerte, fellebbezésének indokait elfogadta, és mind a céh büntetése alól, mind a fogadott le86
