Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 1. (Eger, 1973)
Lénárt Andor: Legények harca mestereik ellen a céhben való különválásért 1790-ben • 85
Mestereink minemű feleletet adtának az a több achtákkal együtt kezünkhöz érkezvén, minthogy minden feltett punctumjaik ... merő hiába valóságokkal tellyes szépítésekbül állók légyenek ... (a csatolt) ... replicara alázatos feleletünket fel tészük." Üj beadványt terjesztenek tehát a legények a magisztrátus elé, hogy a valóságot tudják meg az ő írásukból. E replikából a következők derülnek ki: A mesterek kísérletet tettek, hogy a legények egységét megbontsák. Arra hivatkoztak, hogy a kőfaragó legények nem álltak a kőművesek és az ácsok mellett. „ ... de az Kőfaragó Legények is, akik már gyükerezettek, nem igazságtalan, (amint azt a mesterek kiteszik,) hanem Igazságos és Istenes indulatunkban részesek voltak, és mind végig lesznek is. .. úgy látszik, mintha a mesterek magukhoz, hogy dolgaik annál könnyebben folyhassanak, ezeket hódítani igyekeznének, de arról még tsak ne is álmodgyanak: mert valaki tsak az Igazságot szereti, mi közülünk tsak egygyet sem vesznek le akár mely szín alatt is lábainkrul." Azt állítják a mesterek, („azt goromba Titulusok alatt ki tévén"), hogy a két legény miatt támadtak ellenük. „Nem ok nélkül neheztelhetytyük ezen érettlen fel tételeket... nem ok nélkül esett ezen indulatunk, hanem a Czéh béli Privilégiumunk 4 dik Czikkelyét igyekeztünk tökéletes meg tartásra hozni. Vdlaki tehát az igazságot szereti, és azt megtartani kíványa, nem méltó az ollyatin a gyalázatos vakmerő és balgatag Titulusra". 36 A mesterek akaratuk ellenére, amikor védekeznek, „ ... pártütőnek magukat tenni világosan megösmértetik . .." Két mestertársuk „nyakába kívánnyák a vizes lepedőt vetni". „Noha a mi keresetünk nem a két Hever Palléroknak esettyekbül áll, hanem a Privilégiumnak Articulusaitul való el idegenedésbül, melynek szoros megtartását és meg tartattatását kívánnyuk":" A mesterek nem ismerik el hibájukat. Pedig ha végig gondolnák, hogyan történtek az események az 1787-es „Sentencia kinyerése üdéjén", bizonyára másképpen gondolkodnának. Az az instancia, melyre 1787-ben a tanács végzése t (március 4-én) megszületett 33 , a legénység tudta nélkül történt, a privilégium 9. articulusa ellenére. Amikor a határozat tudomásukra jutott, „azzal valamint a legények, úgy a mesterek is ... meg nem elégedtek", fellebbeztek. Az úriszéktől „ ... ugyan nem kedv szerint való ítéletet kaptak" 31 Minthogy az ügyet, a zenebonát, egyedül Kurczendorfer indította, a céh elrettentő példaként a mestert négy forintra megbüntette. Kurczendorfer magát ekkor „eszétül eltávozottnak tétette". A megszületett determinációban a vándorlás alól nem egységesen mentesítettek mindenkit, csak a Kurczendorfer Albert tanítvány-legényeit. Azért, mert ő „az Eő Felsége Magazinumjában levő kemence és más Reparálást Mestersége által vezette". Más városban is dolgozik a mester a kincstárnak, de sehol sem hallani, hogy valaki ezért külön kiváltságot kapott volna. A mesterek nem tudják felmutatni azt a regulát, amelyben a felmentés Kurczendorferen kívül a többi mesterre is vonatkoznék. 96
