MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (22.3) 1985. július 2. - 1985. december 29.

49. doboz 1985. 07. 02. – 1985. 12. 29. - 756. őrzési egység: Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve 1985. december 17. - Oldalszámok - 756. őe. 19. o.

- 19 és ahogy Asztalos elvtárs is fogalmazott, a megyei pártbizottság és tanács segitségével. Egyfajta önkritikát is gyakorolhat a megyei tanács szakigazgatási szerve, hogy nem sikerült a vállalat kollektívájával a helyzetet megértetni. De nem utolsó sorban a vállalati párt, gazdasági vezetés is nem kevésbé felelős azért, hogy ezt a tényt nem ismertették a dolgozókkal, kellően nem tudták elfogadtatni. Nem politizáltak az eredményekkel. Ha végignézzük 1983-ban a vállalat 92 millió nyereséget ért el, 1984-ben 73,5 milliót, jelenleg is a legjobban működő építőipari vállalat közé tartozik. Olyan értelemben is, hogy a legjobb munkát végzi. Olyan dolgokat is a vezetés szemére vetnek most, amit meggyőződésünk, hogy el kell ítélni - mondotta, nevezetesen amikor a vállalat nehéz helyzetben volt, és hogy kikerülhessen a mélypontról, a vállalat eladta a székházát. Ezzel megoldottunk olyan feladatot, amit talán a VII. ötéves tervben tudtunk volna megoldani, de lehet, hogy akkor sem, a megyei KÖJÁL-t emberi körülmények közé tudtuk elhelyezni. És a vállalat belső tartalékait felhasználva vállalati munkásszállásból átalakítással megoldotta a székházát. Van egyfajta dilemma a végrehajtó bizottság tagjaiban, benne is, amikor hallja az előkészitő bizottságtól és vezetőktől, pl. Fábrinétól, aki ma szakszervezeti titkár, hogy magasabb szinvonalu vállalati menedzselésre van szükség, ugyanakkor nem tudják, hogy mit akarnak. Vagy: felsőbb szintű vezetői kapcsolatok kiépitése - kell-e ennél magasabb, mint amit a vállalat maga mögött tud. Olyan pénzeszközök átütemezésére került sor, olyantól sikerült megmenteni a vállalatot, amit talán az elkövetkező 15 évben sikerült volna. Olyat is megfogalmaznak, hogy nem látnak a dolgozóknak perspektívát. Nem érti, miért. Mert pl. a versenytárgyalásokon ők nyerik a legtöbb munkát, lakásépités vagy más beruházásban ők produkálnak legtöbbet és határidőre. Van tehát egy aggály az emberben, mert a vállalati tanács nagy hatáskört kap, de nem tudja, kivel akarja betölteni az igazgatói posiatot, vagy a műszaki igazgatói posztot, mert azt sem tartják jónak. Amennyiben a végrehajtó bizottság elfogadhatónak tartja, javasolta: mind a pártszervekkel, a vállalati előkészitő bizottsággal, a vállalati tanács kommunista és nem kommunista tagjaival és a vállalati dolgozókkal folytassunk további eszmecserét, vizsgálódást és a felügyeleti szervet, az épitési osztályt kérjük arra, bizza meg ezzel a végrehajtó bizottság őt, hogy érvényesítse: módositsák a választás határidejét és későbbi időpontra tűzzék azt ki. Ha most a vállalatot "lefejezzük", nem lát utána garanciát arra, hogy hasonló módon tud dolgozni, mint jelenleg. A felvetésekben van néhány reális is, olyan, ami bármely más igazgatónál megfogalmazható, de nagyon sok mondvacsinált. Kiss Sándor elvtárs elmondta: a népet nem lehet leváltani. Az előkészitő munka során történt beszélgetés. Az előkésdtő bizottság 5-4 arányban nem akarja, a közösségeket - közte 11 alapszervezetet megkérdezték, beszélgettek velük, 8 nem akarja. Érti, amit Markovics elvtárs elmondott, Ott elvtárs érdemeit, de azt nem éri, hogy a tömeg miért nem tudja ezt. Elég-e halasztani a megválasztás időpontját, hogy meggyőzzük a választókat és a mi hatáskörünk-e ez? HMM Msgycl I imm 1