MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (22.3) 1985. január 2. - 1985. június 12.
48. doboz 1985. 01. 02. – 1985. 06. 12. - 737. őrzési egység: Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve 1985. február 26. - Oldalszámok - 737. őe. 4. o.
- 4 2. napirend Barta elvtárs köszöntötte Juhász Lajos és Vasas Joachim elvtársakat. Az előterjesztéssel kapcsolatban kérdést tett fel Barta elvtárs, melyre Juhász Lajos válaszolt. Észrevételek Markovics Ferenc elvtárs elmondta, figyelembe véve, hogy a megyei pártbizottság nem régen tárgyalta a témát, más előterjesztések kapcsán többször is foglalkoztunk a kérdéssel, az előterjesztést reálisnak tartja, jól érzékelhető belőle a törekvés a párt és tanácsi szervek részéről arra, hogy normális viszony alakuljon ki az állami szervek és az egyház között, a párt jól irányitja ezt. Legfontosabb dolog, hogy jól látják feladataikat. Külön öröm, hogy a TÜSZI irodát megszervezik, hisz egyik legnagyobb gondunk ezen a területen van, nem tudjuk a vallásos szertartásokat szocialista tartalmú ünnepségekkel pótolni. A határozati javaslattal ugy ért egyet, ahogy a válaszában erről Juhász elvtárs szólt, nevezetesen, hogy szükség szerint és ott foglalkozzanak a témával a pártalapszervezetek, ahol ez indokolt. Dorkó József elvtárs egyetért Markovics elvtárssal, az előterjesztés reális, bemutatja azt, ami a város területén tapasztalható. El is fogadja az előterjesztést. Egy kérdést felvetett, ami az egész megyére is vonatkozhatna. Ez az egyházi rendezvények, a társadalmi ünnepségek dolga, ezen belül a temetések témája. Mindnyájunknak van ezzel kapcsolatos tapasztalata. Tenni kell valamit azért, hogy a sablonosságot felváltsuk "testhez álló" rendezvény szervezésével. Ennek kulcsfigurája az az előadó, aki a gyászbeszédet mondja, akár a ravatalozónál, akár a sirnál. Tisztelni kell azokat az embereket, akiket kiküldünk ezekre a temetésekre, de el kell mondani, hogy semmi olyan dolgot nem tudnak, ami a családhoz közelebb hozná az ottlévőket. Nagyobb gondot kellene forditani a képzésükre, a kiválogatásukra. Meg kellene tudni szervezni ezt. Nem dramatizálni akarta a helyzetet, de egy család életében az, hogy ne pap temessen, sokkal nagyobb jelentőségű, mint az, hogy hol van a házasságkötés. A búcsúztatók tehát próbáljanak a családhoz közelebb kerülni, nézzék meg a családi körülményeket, az elhunyt életútját, és kicsit az érzelmekre is ható beszédet mondjanak. Tiszteletből hallgatják ezeket az emberek, hisz illik meghallgatni, de elhangzanak megjegyzések is. Meg kellene nézni azt is, mit tehetnénk a külsőségek vonatkozásában, hogyan lehetne szebbé tenni az "eseményt", hogy jobban válasszák ezt az emberek. [Heves meB¥«* I |Levéitáí__J
