MSZMP Heves Megyei Pártbizottságának ülései (22.2.) 1985. szeptember 19. - 1986. november 24.

12. doboz 1985. 09. 19. – 1986. 11. 24. - 179. őrzési egység: Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve 1986. november 24. - Oldalszámok - 179. őe. 6. o.

- 6 melyre a gazdaságirányítási mechanizmus 1968 óta épül. Ma igen tág a vállalati mozgástér. De sok helyen azt kell érzékelni, hogy az önállóságot nem azonosan értelmezik az önálló gazdálkodással, mert ha azonosan értelmeznék, akkor nem a gondok külső tényezőkre való visszavezetésével foglalkoznánk, hanem azokat - legyen az szabályozás, vagy költségvetés- valós környezeti realitásként kezelnék. És nem a szabályozási technikához való igazodás kötné le az erőket, hanem a belső energiák, tartalékok feltárása és hasznosítása. Annak is jobban kellene tudatosulni, hogy az önállóság nem jelent függetlenséget. Gazdaságunkban terv- és költséggazdálkodás folyik. Terv-törvényünk van. Vajon milyen eredményt tapasztalnánk, ha nagyon alaposan elemeznénk: szocialista vállalatnak megfelelően élnek-e az önállósággal mindenhol, vagy hozott-e megújulást. Ezen kérdések megválaszolása számos gazdálkodó szervezetnél, a különböző vezetői szinteken alapos önvizsgálatot igényelne. El kellene azon is mélyebben gondolkodni, miért csökken folyamatosan a magyar munka értéke a világpiacon? Nehéz tudomásul venni az egyszerű képletet és okot: mert az nem fogadja el a belső szervezetlenség, tartalékolás magas improduktív és adminisztratív foglalkoztatás többletköltségeit és ráfordításait. Eddig sem fogadta el, ma sem és holnap sem. E kérdésnél sajnos nem kicsi az ellentmondás, hogy a belső piac ezeket elfogadja. Tovább lehetne még sorolni azokat a területeket, gazdasági jelenségeket, ahol a vezetők szemlélet, magatartás befolyása erős és meghatározó. Az ösztönzést és differenciált bérezést, vagyis az emberi tényezők mozgósítását, mely kérdésben alig-alig lépünk előre. És ezt sajnos fékezik sok helyen a szakszervezeti, alapszervezetek is. Az őszinte probléma-bemutató, mozgósító tájékoztatást, nyíltságot. A vállalati hierarchia és szervezet kialakítását, mely területen a szükségesnél nagyobb az áttétel, sokszor nincs összhang irányítási és döntési hatáskörök között. De az előrelátás hiánya, a megalapozott tervezés gondja is felvethető, mert ha nem így volna, akkor - és csak egy példát emelek ki az előterjesztésből, melyre még visszatérek - nem került volna ilyen kemény állásfoglalás-tervezet a jövő évi bérfejlesztéssel kapcsolatban elénk. És itt jegyezném meg az export-tervet és többletvállalások nem teljesítésének kérdését is, amely a vezetői szó hitelét kérdőjelezheti meg. Az elmúlt napokban több szakszervezeti bizalmival beszélgettek. Véleményüket tolmácsolva nyugodtan kijelentheti: nehéz gazdasági helyzetünkből való kilábalás feladataiból a dolgozók kiveszik a részüket. De megfogalmazták és elmondták azt is, hogy náluknál lényegesen több múlik a vezetőiken. Olyen politikai, társadalmi, gazdasági vezetőkre, vezetői szemléletre és magatartásra van szükség, akik mögé felsorakozva ez mielőbb megtörténik. A vállalati érdek tagadása lenne részéről, ha nem szólna a vezetők magatartást alakitó feltételrendszerekről legalább egy mondatot. Meg kell mondani, hogy a központi irányítás és szabályozás gondjai /szubjektivitás, kiszámíthatatlanság nem a valós teljesítmények arányábn történő jövedelem-központosítás, stb./ sokszor ellene hatnak és fékezik a gazdaság élénkítését, a tartalékok feltárását. Az erre vonatkozó megállapításokat Farkas elvtárs is megerősíti. Mennyire lehet elmarasztalni azokat a vezetőket, akik a törvényesség és szabályozás keretein belül a vállalat kollektíva érdekeit igyekeznek érvényesíteni? Heves megyei Levéltár