MSZMP Heves Megyei Pártbizottságának ülései (22.2.) 1978. március 30. - 1979. december 14.
8. doboz 1978. 03. 30. – 1979. 12. 14. - 135. őrzési egység: Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve 1979. július 16. - Oldalszámok - 135. őe. 28. o.
' - 16 -• A javasolt termelői árrendszerben a világpiaci árakhoz igazodó árképzési elvet vezetünk be féldolgozóiparunk jelentős részében is. Eddig a feldolgozóipari vállalataink a világpiaci árakat csak exportra termelésnél érezték. A termelés nagyobb részét belföldön értékesítették, ahol viszont a külpiaci áraktól elszakított árak érvényesültek. A mai árrendszerben a belföld: termelési költségek képezik az árak alapját és ezt mindig nyereséggel is pótlékoljuk . Ily módon -mivel a költségek között nem tudjuk az indokoltat'az-.indokolatlantól magfelelően különválasztani - a vállalatok az egymás közötti forgalomban általában mindig tovább hánthatták azokat a költségeket is, amelyek a nem hatékony munkából adódtak. Most megkiséreljük olyan árképzés bevezetését, amikor a belföldi eladásokban is csak az esetben hárithatják egymásra át a vállalatok a költségnövekedéseket, ha a tőkés piacon elért exportárakban is sikerül azokat a külföldi vevővel megfizettetni. Ez nagyon szigorú árképzési követelmény, de ez az egyetlen eszközünk arra, hogy ésszerű akadályt állítsunk a rossz munka költségeinek automatikus elismerésével szemben. Az uj árképzésééi az a követelmény, hogy csak annak a vállalatnak legyen megfelelő nyeresége, amelyik leszorítja a termelés költségeit azáltal, hogy megszüntetni a gazdaságtalan termelést, az anyag- és energiapazarlást és feltárja a szervezésben, a munkaerőgazdálkodásban lévő tartalékokat. Biztosra vesszük, hogy a javasolt árképzés segiti a nagyon igényelt gazdasági tisztánlátást is. A világpiaci árakhoz igazodó árképzést az 1980-ban bevezetésre kerülő árrendszerben nem. tudjuk maradéktalanul érvényesíteni. Ennek az a magyarázata, hogy ha a belföldi árakat mindenütt a vállalataink által tőkés piacon elért exportárak alapján határoznánk meg, akkor az ipari és a mezőgazdasági termelés jelentős része veszteséges lenne, s ezek az üzemek ilyen árak mellett működésképtelenné válnának. Ez ugyan rámutat arra, hogy a tőkés piaci árakhoz képest tül magas ráfordítással termelünk, a termelési szerkezetünk nem eléggé korszerű, munkaszervezésünk fontévesmeg^l 1 tevéUát j
