MSZMP Heves Megyei Pártbizottságának ülései (22.2.) 1978. március 30. - 1979. december 14.

8. doboz 1978. 03. 30. – 1979. 12. 14. - 135. őrzési egység: Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve 1979. július 16. - Oldalszámok - 135. őe. 29. o.

J - 17 gyatékos, nem megfelelő a külpiaci munka, diszkrimináció is sújt bennünket - mégsem vállalhatjuk vállalataink ekkora hányadának működésképtelenségét. De nem vállalhatjuk azt sem, hogy vállalataink jelenlegi túlzott védettsége továbbra is fennmsradjon. Az 1980-ban bevezetésre kerülő termelői árrendszerrel egyetlen vállalatot sem teszünk működésképtelenné. Ezt ugy érjük el, hogy a ma kevésbé hatékonyan dolgozó vállalatok termékeinek belföldi árait magasabb szinten állapitjuk meg, mint az exportár, tehát jelentős preferenciát nyújtunk. A textilipar egyes vállalatainál, valamint a gépipar némelyik szakmájában például 1980-ban 10-20 %-kal magasabbak lesznek a belföldi árak, mint amit az exportárak indokolnának. Sőt, egyes vállalatoknál ezen felül még külön veszteségtérítő támogatást is kapnak. E preferenciákat azonban meghatározott ideig kapják, mértéke pedig fokozatosan csökken. Ezeknél a vállalatoknál csak akkor lesz lehetőség továbbfejlődésre, ha a termelési szerkezetben gyors változás következik be, a hatékonyság lényegesen javul. Az elmondottak jelzik azt is, hogy alapvetően hatékonysági problémáink miatt kell kompromisszumot kötni a belföldi árak és a világpiaci árak közötti kapcsolat megteremtésében. E kompromiszszüra mértékénél a gazdaság vezetésének figyelemmel kell lenni arra, hogy a mércét a hatékonysági követelmények növelése érdekében évről-évre magasabbra kell állitani, de arra is, hogy tul magasra sem szabad állitani, mert teljesíthetetlen követelményekre nem lehet irányitási és szabályozó rendszert felópiteni. Az 1980-as termelői árrendszerben az emiitett árképzést az ipari termelés közel 70 %-ára terjesszük ki. Ennek érvényesítésére most nincs lehetőségünk a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, az épitő- és épitőanyagiparban és általában a szolgáltatásoknál. E területeken is növeljük azonban a pénzügyi szabályozás normativitását, ezzel állitva korlátot a költségek automatikus áthárításának.