MSZMP Heves Megyei Pártbizottságának ülései (22.2.) 1961. február 4. - 1964. március 25.
2. doboz 1961. 02. 04. – 1964. 03. 25. - 29. őrzési egység: Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve (hiányos) 1962. január 25. - Oldalszámok - 29. őe. 3. o.
V - 2 Jelentős azért, mert a jövedelem tekintetében szerintem a legfontosabb probléma az, hogy adott szőlőterületen mennyi termést hoz. Ha hagyjuk a jelenlegi állapotot, hogy 18 ezer kh-on olyan kiöregedett szőlők jelentik a területek hányadát, amelyet már régen ki kellett volna vágni, évről-évre súlyos terméskieséssel kell számol. nunk. Mégis azt mondom, hogy a csodával határos az - pedig nem hiszek a csodákban - hogy a leromlott területeken 22-23 mázsás termést tudunk termelni. A szőlőterület ugy néz ki, mint egy leromlott szervezet. Ha ilyen romlott szervezetet váratlan támadás ér, az katasztrófához vezet. . Hozzá kell látni a szőlőtermő területek rekonstrukciós munkájának végrehajtásához. E tekintetben látni kell azt, hogy megyénk szőlőterülete ésökkenő tendenciát mutat. Egyik oka ennek abban keresendő, hogy nem volt felujitás^ ami az állag leromlását megakadályozhatta volna. Helyesnek tartanám a szőlők rekonstrukciójával kapcsolatban, ha a hitelkedvezményt összekapcsolnák a termelőszövetkezetek értékesítési rendszerével. Arra gondolok, hogy a termelőszövetkezet a tele^ pitési hitelt az Állami Pincegazdaságon keresztül kapná olyan érteMF lemben, hogy kötelességének vállalná, hogy a termés 5o %-ával fizetné tartozását. Miért mondom ezt, azért mert lényegében, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodásnak van-e értelme vagy nincs az dönti el, hogy a termelőszövetkezet milyen árualappal járul hozzá az állam áruellátásához. Hogy ha olyan irányban működünk és dolgozunk, hogy nem azt kivánjuk elősegiteni, hogy a termelőszövetkezet minél nagyobb mennyiségben termeljen, akkor kevés eredményt tudunk elérni. Azok a felvetések, amelyek elhangzottak, hogy létesitsünk palackozó üzemeket és egyéb ilyen dolgok nem teljesegeszében jelentenék a jelenleg fennálló problémák megoldását. Látni kell azt, hogy egy jó termelő erővel biró szőlőterület kedvező és állandó biztonsággal szolgáltat jövedelmet a termelőszövetkezet tagságának. Nem állitom ezt egy olyan területről, amely nem megfelelő termőerővel rendel, A kező tőkékkel rendelkezik. Itt jelentkezik az elsődleges probléma mP a gépesifcés. Az utóbbi időben tapasztaljuk, hogy a termelőszövetW- kezetilen dolgozó fiatalok idegenkednek a szőlőben való munkától. Itt nem látnak mást, minthogy egész napos görnyedéssel meg kell fogni a kapát. Ma már, amikor a technika olyan magas fokot ért el, az az egyszerű paraszt fiatal sem hajlamos arra, hogy egész nap görnyedjen és minden tudása kimerüljön azzal, hogy reggeltől estig végezze a terület müvelését. A legfontosabb tennivaló az volna, hogy ha legsürgősebben áttérnénk a gépesitésre és etekintétben megnéznénk, melyek azok a^ehetőségek, amelyekkel tudunk számolni, amelyek bevezethetők. Állitom, hogy a gépesités tekintetében elhangzott sok megbeszélés és ankét nem hozta meg azt az eredményt, amit meg kellett volna hozni. Annak ellenére, hogy jelentős régen kiöregedett szőlő területtel birunk, vannak eszközeink, amelyeket be lehet vezetni, könnyebbé lehet tenni a szőlő munkáját. Gondolok itt a hidastraktorokra, permetező és porozó gépekre, amelyek alkalmazása még gyermekcipőben jár. Mivel munkaerő probléma jelentkezik, annak ellenére, hogy a területekkel probléma van, elkerülhetetlen, hogy a gépesités megvalósítása nélkül előre tudjunk menni. Összekötném a gépesitést azzal, hogy akkor fiataljaink megszeretik és közelebb fordulnak a szőlőtermelés felé.
