MSZMP Eger Városi Bizottsága Végrehajtó bizottsági ülései (XXXV-29-3) 1983. október. 5.
661. ő. e. (33. doboz) • Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve • 1983. X. 5. - Napirend: - 1. Személyi kérdések: párttagfelvételi kérelmek; javaslat párttitkárrá történő megválasztással kapcsolatos állásfoglalásra (Klinga György, munkásőrség). - 2. Jelentés a jövedelmezőség alakulásáról a város gazdálkodó egységeinél, különös tekintettel a népgazdaság pénzügyi helyzetét javító intézkedésekre. - 3. Tájékoztató Eger város gazdálkodó egységeinek 1983. I-VIII. havi tevékenységeiről. - 4. Tájékoztató az MSZBT tagcsoportok működésének tapasztalatairól, javaslat a további feladatokra. - 5. Egyebek: intézkedési terv a közérdekű bejelentések, javaslatok, valamint egyéni kérelmek, panaszok intézésének egységes rendjére és a fontosabb párt-, állami és társadalmi rendezvények koordinálására.
Gazdasági egységeink városi párttestület előtt e témában tett beszámolói bizonyítják, hogy ezen a területen kezdeti eredmények már jelentkeznek. Az eredményeket részben saját gyártmányfejlesztésekkel /FSZGY., Agria, Ruhaipari Szöv., HTÉV/, részben pedig licenc^vásárlásokkal /FSZGY; Csepel Autógyár, MEZŐGÉP, Dohánygyár/ érték el. Ugyanakkor a népgazdasági érdek elsődlegessége miatt /külkereskedelmi egyensúly/ gazdasági egységeink nem mindig követhetik termelésükkel a jövedelmezőségi rangsor szerinti gyártmányöszszetételt, a számukra nem gazdaságos termékek exportjára is kényszerülnek. /FSZGY., MEZŐGÉP, BUBIV/^ Általánosítható tapasztalat, hogy önmagában a termékszerkezet korszerűsítése inkább a külpiaci értékesíthetőséget javította termékeiknél, nem a nyereség tömegének látványos javulását eredményezte . d/ A termelés költségei változásának hatása Ez a tényező napjainkban a jövedelmezőség javulásának leginkább kihasználható lehetősége. Gazdasági egységeink költségszintjének alakulását a 3»sz. melléklet mutatja, ebből kiolvasható, hogy valamennyien felismerték ezt a tartalékot. A termékek közvetlen önköltségének csökkentésére törekedve jó eredmények születtek az anyagköltségek mérséklése területén /FSZGY., Csepel Autógyár, VILATI, AGRIA, Öntöde, EKÉV és legkiemelkedőbb a Dohánygyár./ Ezen eredményeket többek között korszerűbb anyagok felhasználását biztosító konstrukciós módosításokkal, importanyag kiváltásokkal, hulladék és selejtcsökkenést eredményező technológiai módosításokkal, anyagtakarékosságot célzó újításokkal érték el ezek a vállalatok. Komoly eredmények születtek az energiamegtakaritás területén is, azonban ez nemcsak elhatározás, hanem gazdasági kényszer következményének is tekinthető. A vizsgált időszakban a bérfejlesztések következményeként a bérköltségek folyamatosan emelkedtek, dinamikáját némiképp csökkentette az iparban foglalkoztatottak létszámának évi 1,5-2 %-os csökkenése. Gazdasági egységeinknél az összes költségeken belül a közvetett költségek növekedése tapasztalható. Oka egyrészt objektív, másrészt azonban az információs rendszer és a költséggazdálkodás hiányosságaira vezethető vissza. Az önköltség csökkentésért kifejtett erőfeszítések csak akkor lehetnek eredményesek, ha a termelés irányítását, ellenőrzését végző műszaki és adminisztratív dolgozók, sőt maguk a termelést végző munkások is nem csupán az önköltségcsökkentés általános célkitűzéseit ismerik, hanem látják annak konkrét, saját tevékenységükkel közvetlenül összefüggő feladatait, lehetőségeit is. Az ilyen irányú anyagi érdekeltségi rendszer életrehivásanak azonban a jelenlegi bérszinvonalgazdálkodási rendszer szigorú korlátai határt szabnak. 2. A jövedelmezőségi mutató növelésének - a nyereség tömegének növelése mellett - elengedhetetlen feltétele a rendelkezésre álló erőfor rások /eszközök + munkaerő /hatékony kihasználása. A vizsgált gazdálkodó egységeinknél 1980. évtől az állóeszköz átlagos nettó értéke 522,62 MFt-al /18,4- #-al/ a kronologikus készletállomány 110,11 MFt-al /3,8 #-al/, a bérköltségek pedig 56,33 MFt-al /5,8 $-al/ növekedtek. A rendelkezésre álló eszközök és munkaerő nyereségtermelő képességét a 4.sz. melléklet szemlélteti.
