MSZMP Eger Városi Bizottsága Végrehajtó bizottsági ülései (XXXV-29-3) 1983. április. 6.
648. ő. e. (32. doboz) • Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve • 1983. IV. 6. - Napirend: - 1. Személyi kérdések: párttagfelvételi kérelmek; javaslat párttitkári funkcióból történő felmentésre (Együd Lászlóné, Centrum Áruház); javaslat párttitkári funkcióba történő megválasztásra Zölde Imre, Centrum Áruház); előterjesztés munkahelyi fegyelmi elindításához (dr. Gecse Ildikó); javasat vizsgálat lefolytatásához való hozzájárulásra. - 2. Jelentés az építőipari ágazat tevékenységéről, a minőség, a határidők, a kapacitás kihasználás tükrében. Javaslat a további feladatokra. - 3. Tájékoztató az 1983. évi tagdíjátsorolás tapasztalatairól. - 4. Tájékoztató egyes városi párthatározatok érvénytelenítésére.
Barta Ala.jos elvtárs: Jónak tartom, hogy a jelentés készitői komplexen vizsgálták a témát, szervezeti hovatartozásra való tekintet nélkül kerültek bemutatásra az épitőipari egységek. Az volt a cél, hogy magát a tevékenységet, funkcióját, gyakorlati hatását mutassák be. Jó dolog, ha bátran, nyiltan vetjük fel a problémákat, csak igy tud dönteni a testület, ha ezeket ismerjük. Javaslom, hogy a politikai munkáról is adjunk számot és a káderkérdésekről is. Mi a kommunistákra vonatkozóan hozunk határozatot. Az is jó, hogy 2-3 évente napirendre tűzi a vb. az épitőipari tevékenységet és visszatér rá, igy a határozatban megfogalmazottakat folyamatosan tudjuk ellenőrizni. Az épitőipari munka egy sajátos munka - nem szeretem ezt a szót, de ebben a helyzetben helyénvalónak tartom. Nem zárt üzem, uj feladat, uj telephely és általában uj munkaerőkkel még akkor is, ha a törzsgárda megmarad. De, ha az általános műveltség tekintetében teszünk összehasonlitást egy ipari üzemmel, akkor is az épitőipar nagyon a végén van. A társadalmi tulajdon védelme - másutt sincs rend - , de itt sok még a hiányosság. Örömmel hallottam azt a javaslatot, hogy meg is kell dicsérni azokat, akik jó munkát végeznek, nemcsak birálni, mert a birálat fásulttá teszi az embereket. Ezekre az emberekre nekünk szükségünk van, nem lehet meg a megye épitőipari tevékenység nélkül. Nagyon sokan dicsérik a belvárost - idegenek - ennek helyt kell adni nekünk is. Kapacitás kihasználás; megrendelés, a beruházások mértéke csökkent, az árak növekednek^ vannak bizonyos dolgok, amelyek eleve drágábbak^ ezek is költségnövelők. Mindezek kihatással vannak a megyei igényekre is. A versenytárgyalást meg lehetne hagyni, ezzel a vállalatok tevékenységét próbára lehet tenni, pl. árajánlatok, kivitelezési határidők, ezek mind kényszerítő erők lehetnének a vállalatok részére a jó munkavégzés érdekében. A 2 épitőipari vállalatnál maradva ? ami ott lezajlott az az érdekek komoly összeütközése volt: vállalati és népgazdasági érdekről van szó. Addig mentünk el ezekben a témákban, hogy maradjon, vagy ne maradjon a vállalat. Ugy tűnik, hogy jó irányba mennek, nincs fizetőképtelenség, van már komoly eredmény. Vállaltuk a minisztérium felé, hogy a politikai munka eszközével támogatjuk a vállalati tevékenység kibontakozását. Arra törekszünk ? hogy a megyében dolgozzanak, de nem tilthatjuk be, hogy a megyén kiyül is vállaljanak, de egyforma súllyal szerepeljen mind a két munka. Javasolnám a vállalatok politikai vezetői felé, hogy a vállalkozáspolitikában legyenek tekintettel az ország védelmi erejét erősitő feladatokra, az ország nemzetközi fizetési mérlegét javító feladatokra.
