MSZMP Eger Városi Bizottsága Pártbizottsági ülései (XXXV-29-2) 1963. október. 22.

42. ő. e. (2. doboz) • Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve • 1963. X. 22. - Napirend: - 1. Jelentés a párt szövetségi politikájáról és érvényesüléséről a város területén.

felmerülne, akkor nem megyünk. Keressük meg a párton belül a megfelelő embereket, tul hamar akarjuk az össz népi pártot megvalósitani. Itt el kell mondani, mert nem látunk tisztán és nehogy olyan hibába essünk, mint amibe már egyszer beleestünk. Röviden a munkavégzésről; nem volt helyes az, hogy túlsúlyba helyezték a politikai munkát. Én mindig olyan helyen dolgoztam, ahol a gazdasági munka volt előtérben, mert nálunk mindenkinek el kellett,hogy lássa a gazdasági munkáját. Most viszont ugy néz ki, hogy az a társadalmi munka amit egy párttag végez az semmi, az kötelesség, de az a munka amit egy párttag végez az valami óriási dolog. Egy példa; nálunk a tüzelőbeszerzés probléma volt. Egy pártonkívüli vállalata, hogy segit és ez egy olyan óriási dolog volt, hogy a szakszervezet meg is jutalmazta. De ha egy párttag éveken keresztül becsülettel dolgozik azt senki sem veszi észre. Gondolnak-e arra, hogy egy párttitkár, aki éveken keresztül dolgozik az elismerést kapjon? - De De amikor azt tapasztaljuk, hogy a másik oldalon valaki valamit csinál abból olyan nagy ügyet csinálnak, - ez nem jó dolog. A Ferenc elvtárssal nem tudok egyetérteni az ipari dolgokban. Itt szeretnék kapcsolódni a munkaerő problémához is-. Az ipar átszervezése csak formai dolog. Tisztán kell látni, hogy 1-2 éven belül, ha ipari átszervezés nem lett volna bővebb lett volna a lakatosárugyár és a bútorgyár is* így azonban jövőre mégnagyobb lesz a probléma. Gondolkodni kellene előre, hogy amikor ez bekövetkezik, akkor már valamiképpen meg tudjuk oldani. Látni kell azt, ho y az egyik folyamat megy, a probléma nő, a másik folyamat nagyon lassú. Ezt szem előtt kell tartani. Dr. Egri Károly Az elvtárs a hozzászólásában nagyon izgalmas kérdést vetett fel. A párt szövetségi politikájában az értelmiség megtalálta a számitésát, csak az a kérdés helyesen értelmezik-e. Nekem az a benyomásom, hogy az értelmiség a szövetségi politika következtében megtalálta a biztonságát, egyenértékűséget fedezett fel, hogy egyenlő a munkásosztállyal és a parasztsággal. A munkáján keresztül becsülik meg, ez helyes. A problémát ott látom, hogy eljutott odáig, hogy miután egyenértékű, miután szakmai képzettsége nagy, szakmailag nagyobb értékű ember vagyok mint a társadalom többi tagja. A pártszervezetek szempontjából ez nagyon megnehezíti a munkát. Egy kicsit a munkáácáderokat lekezelik akik egy kicsit jobb eredményeket értek el, vagy jobb bizonyítványt. Ez annak is a következménye, hogy a vezetés az állásban való betöltésnél az a kérdés, hogy szakmailag megfelel-e az illető. Ez igy erős megfogalmazásban jön ki, de ilyen tapasztalatai vannak az embernek, hogy azt már nem veszik figyelembe, hogy milyen szervezőkészsége, milyen tapasztalatai vannak egy embernek. Vannak bíráink akik szakmailag is egyenértékűek és rengeteg társadalmi munkás is végeznek és nem kapnak olyan megbecsülést, mint aki nem végez társadalmi munkát. Egy embernél figyelembe kell venni a társadalom érdekében végzett összes munkáját. Nyilván vezetés és megbecsülés kérdése az egész. Ebből folyik a pártféltése, felmerülnek olyan kérdések is, hogy a párttagnak több a kötelessége és kevesebb a joga. Egy időben egy nagyon jó vicc volt ezzel kapcsolatban: ki az abszolút karierista? - aki azért lép ki a pártból, hogy érvényesülni tudjon. Kicsit durva, de kifejező. Egy másik kérdés merült fel a bíróság ítélkezései során, hogy a párttagokkal szemben enyhén ítélkeznek. En ezt a kérdést nem találom helytállónak, márcsak azért sem, mert Eger városban mind a két büntetőbirónk párttag. Sokszor felmerült az a kérdés, hogyan kell elbirálni a párttagot. Ezt igy nem lehet felvetni. A közelmúltban volt egy csúnya