MSZMP Eger Városi Bizottsága Pártbizottsági ülései (XXXV-29-2) 1963. október. 22.

42. ő. e. (2. doboz) • Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve • 1963. X. 22. - Napirend: - 1. Jelentés a párt szövetségi politikájáról és érvényesüléséről a város területén.

felmerülne, akkor nem megyünk. Keressük meg a párton belül a megfe­lelő embereket, tul hamar akarjuk az össz népi pártot megvalósitani. Itt el kell mondani, mert nem látunk tisztán és nehogy olyan hibába essünk, mint amibe már egyszer beleestünk. Röviden a munkavégzésről; nem volt helyes az, hogy túlsúlyba helyez­ték a politikai munkát. Én mindig olyan helyen dolgoztam, ahol a gaz­dasági munka volt előtérben, mert nálunk mindenkinek el kellett,hogy lássa a gazdasági munkáját. Most viszont ugy néz ki, hogy az a társa­dalmi munka amit egy párttag végez az semmi, az kötelesség, de az a munka amit egy párttag végez az valami óriási dolog. Egy példa; ná­lunk a tüzelőbeszerzés probléma volt. Egy pártonkívüli vállalata, hogy segit és ez egy olyan óriási dolog volt, hogy a szakszervezet meg is jutalmazta. De ha egy párttag éveken keresztül becsülettel dolgozik azt senki sem veszi észre. Gondolnak-e arra, hogy egy párt­titkár, aki éveken keresztül dolgozik az elismerést kapjon? - De De amikor azt tapasztaljuk, hogy a másik oldalon valaki valamit csi­nál abból olyan nagy ügyet csinálnak, - ez nem jó dolog. A Ferenc elvtárssal nem tudok egyetérteni az ipari dolgokban. Itt szeretnék kapcsolódni a munkaerő problémához is-. Az ipar átszervezé­se csak formai dolog. Tisztán kell látni, hogy 1-2 éven belül, ha ipari átszervezés nem lett volna bővebb lett volna a lakatosárugyár és a bútorgyár is* így azonban jövőre mégnagyobb lesz a probléma. Gondolkodni kellene előre, hogy amikor ez bekövetkezik, akkor már va­lamiképpen meg tudjuk oldani. Látni kell azt, ho y az egyik folyamat megy, a probléma nő, a másik folyamat nagyon lassú. Ezt szem előtt kell tartani. Dr. Egri Károly Az elvtárs a hozzászólásában nagyon izgalmas kérdést vetett fel. A párt szövetségi politikájában az értelmiség megtalálta a számitésát, csak az a kérdés helyesen értelmezik-e. Nekem az a benyomásom, hogy az értelmiség a szövetségi politika következtében megtalálta a biz­tonságát, egyenértékűséget fedezett fel, hogy egyenlő a munkásosz­tállyal és a parasztsággal. A munkáján keresztül becsülik meg, ez helyes. A problémát ott látom, hogy eljutott odáig, hogy miután egyen­értékű, miután szakmai képzettsége nagy, szakmailag nagyobb értékű ember vagyok mint a társadalom többi tagja. A pártszervezetek szempont­jából ez nagyon megnehezíti a munkát. Egy kicsit a munkáácáderokat le­kezelik akik egy kicsit jobb eredményeket értek el, vagy jobb bizonyít­ványt. Ez annak is a következménye, hogy a vezetés az állásban való betöltésnél az a kérdés, hogy szakmailag megfelel-e az illető. Ez igy erős megfogalmazásban jön ki, de ilyen tapasztalatai vannak az ember­nek, hogy azt már nem veszik figyelembe, hogy milyen szervezőkészsége, milyen tapasztalatai vannak egy embernek. Vannak bíráink akik szakma­ilag is egyenértékűek és rengeteg társadalmi munkás is végeznek és nem kapnak olyan megbecsülést, mint aki nem végez társadalmi munkát. Egy embernél figyelembe kell venni a társadalom érdekében végzett összes munkáját. Nyilván vezetés és megbecsülés kérdése az egész. Ebből folyik a pártféltése, felmerülnek olyan kérdések is, hogy a párttag­nak több a kötelessége és kevesebb a joga. Egy időben egy nagyon jó vicc volt ezzel kapcsolatban: ki az abszolút karierista? - aki azért lép ki a pártból, hogy érvényesülni tudjon. Kicsit durva, de kifejező. Egy másik kérdés merült fel a bíróság ítélkezései során, hogy a párt­tagokkal szemben enyhén ítélkeznek. En ezt a kérdést nem találom helyt­állónak, márcsak azért sem, mert Eger városban mind a két büntetőbi­rónk párttag. Sokszor felmerült az a kérdés, hogyan kell elbirálni a párttagot. Ezt igy nem lehet felvetni. A közelmúltban volt egy csúnya

Next

/
Oldalképek
Tartalom