Közművelődés - közoktatás; Együtt a tanulókért - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 31. (Debrecen, 2009)

B. Porkoláb Judit - Boda István Károly: A Debreceni Műelemző Baráti Kör keletkezése és ötéves működése

Körbe. „Tagsági igazolványuk” minden évben más volt. Ezen igazoltuk, hogy a körbejárnak. Év végén a TIT megyei titkárától emléklapot kaptak azok, akik legalább 10 összejövetelen részt vettek. Az iskolákkal való megbeszélés alapján ezért jutalomkönyvet kaphattak vagy más jutalmazási formában részesültek. Tekintélye volt a városban ennek a körnek.

Első évben „tagsági igazolványuknak” Nagy László: Seb a cédruson calligrammáját (rajzversét) gépeltük le. Ezt hozták magukkal minden alkalommal. Második évben mindenki választhatott egy verset, amelyet legépelt, és ezen igazoltuk a jelenlétet. Harmadik évben Csokonait ábrázoló bélyeget kaptunk a Megyei Könyvtártól, ezt ragasztottuk rá egy összehajtott papírlapra. Ezen sorakoztak a foglalkozások és az igazolás. - Negyedik évben az Alföld szerkesztőségével kooperálva - minden köri tag a folyóirat egy példányát kapta „tagsági igazolványként”. Az 5. évben József Attila: József Attila c. versét adtuk legépelve. A mottót is ebből választottuk: „Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak, én a pacsirták hajnali énekében heverészek, mégis túljutottam a szakadékon.

Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.”

A mottó-versek elemzése arra is jó alkalom volt, hogy megismerkedjünk egy-egy újabb alkotás titkaival.

A „tagsági igazolványt” idézőjelbe tettük. Tulajdonképpen csak jobb szó híján hívtuk így. A kör célját szolgálta ez is. A versek, a költői portré, a folyóirat - ismét csak alkalom volt arra, hogy a kör tagjai gondolkozzanak ezeken az izgalmas, kevésbé ismert műveken is; elemezzék őket, ismerjék meg a helyi irodalmi orgánumot is. Játék ez? Igen. Ma is úgy érezzük, hasznos játék volt. József Attila írja a Szép Szóban - félek a játszani nem szerető felnőttől. A kör tagsága szívesen veszi ezeket a „módszertani fogásokat”. Megható, hogyan őrizték meg év végéig az „igazolványt.”

A programot minden évben tanártársaim és a tagok ajánlásai alapján állítottuk össze.

Néhány megoldást említünk, az öt év tapasztalatából.

1. Minden évben terveztünk egy olyan előadást, amelyik a műelemzésről, annak típusairól szól. A gazdag szakirodalom sokféle megközelítést adott. A feldolgozás -Értem - e azt a művet, amit szeretek ? - vitakérdéssel indult.

168