Közművelődés - közoktatás; Együtt a tanulókért - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 31. (Debrecen, 2009)
Mónus Imre: Hajdúböszörményi példák a kiállítások személyiség-formáló szerepéről
tegyen, munka közben találkozhasson az alkotókkal. A művésztelep nyitásakor és zárásakor kiállítással mutatkoznak be a művészek, hogy a nagyközönség is megnézhesse alkotásaikat. Az itt leírt városi művészeti háttérrel érthetővé válik, hogy a művelődési központ fontos feladata volt a művészeti nevelés az elmúlt évtizedekben. Gondolva az utánpótlás-nevelésre is, a művelődési központ gyermekek részére is mindig működtetett képzőművészeti szakkört. Vezetője mindig jól képzett művésztanár volt. A szakkör anyagából válogatva kiállítást rendeztek évente az intézmény kiállítótermében. Megtekintésére felhívták az iskolák rajztanárainak figyelmét, hogy a kiállítást csoportosan is látogathatják, vagy az érdeklődő tanulók egyénileg legyenek a kiállítás látogatói. A munkák megtekintése alkalmával a tanuló bizonyára párhuzamot vont a rajzórán készített, vagy az iskolai rajzszakkörben készített munkák és a művelődési központ kiállításán látottak között. Az összehasonlítás segíthette abban a tanulót, hogy a jövőben kreatívabb legyen, az önkifejezés gazdagabb tárát vonultassa fel, illetve jelentesse meg munkájában. A kiállítás másik ajándéka a témagazdagság felvonultatása, hogy elképzelés legyen - a látottak alapján - gyermeki szinten az objektív valóságábrázolásra, vagy a képzelet konkrét rajzi megjelenítésére. Gondolhatunk itt mesefigurák ábrázolására is, de most visszagondolva az elmúlt 30 év gyermek- képzőművészeti szakköreinek munkáira, kiállításaira, nem gyakran kerültek elő mesefigurák. Ennek magyarázatát nem tudom, de be kell vallani, hogy a rajztanárokkal sem igen beszéltünk erről. Talán az életkor lehet magyarázat, mivel a mesefigurák az óvodások és kisiskolások képi világában élnek, de a képzőművész szakkörökben már a tizenéves tanulók vesznek részt. Tíz éven aluli gyermek csak akkor, ha korán észreveszik tehetségét e művészeti ág iránt. Az a tapasztalatom, hogy Gyenneknap alkalmával évente meghirdetett nagyszabású aszfaltrajz versenyeken is kb. 90 %-ban a 10 éven aluli korosztály vesz részt. Ezeken a rajzokon gyakrabban szerepelnek mesefigurák, de a legtöbb rajz a napi élet, a család egy-egy jelenetét, vagy az éppen divatos, gyermeke számára megkapó és fantáziájukat foglalkoztató fogalmakat jelenítik meg. A nevelő értéke ezeknek a programoknak is megvan. Egy-két rajztanár, akik később értékelik, zsűrizik is a rajzokat, folyamatosan felügyelik a munkát, hogy tanácstalanság esetén szóbeli segítséget adjanak, vagy esetleges korrekciókra felhívják az alkotó gyermek figyelmét. Ezek a programok egy-egy alkalommal 60-70 fő részvételét je160
