Közművelődés - közoktatás; Együtt a tanulókért - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 31. (Debrecen, 2009)
Dr. Gerencsér Attila - Dr. Sári Mihály - Dr. Várhelyi Ilona: Ajánlás
Ez az időszak volt az, amikor a megkezdett reformfolyamat mellett olyan innovációs hullám bontakozott ki mind a közoktatás, mind a közművelődés területén, amely páratlan volt a maga nemében. Az innovációnak és a reformnak különbözősége mellett, sajátos kapcsolata is van. A refonn akkor számíthat igazán sikerre, ha bevezetése az innovációs működési mechanizmus jellemzőit alapul véve történik. Mindkettőnek célja volt általában a gyakorlat tökélesítése, illetve az elmélet tökéletesítése a gyakorlatban tapasztaltak által. Egyben tükrözték azokat a változásokat is, amelyek a nagypolitika szintjén is megjelentek; és eredményük végül a rendszerváltásban csúcsosodott ki. /Dr. Gerencsér/ A terület kutatói számára is nagy segítség lehet ez a tanulmánygyűjtemény, mivel a történelmi félmúlt távlatából vizsgálja a korszakot. Ennek az az értéke, hogy még a korszak közművelődési területeinek szereplőit találjuk a szerzők között, de az évtizedek távlata már kellő rálátást is biztosít számukra. Ez a visszatekintő aspektus mérsékeli a szubjektivizmus vagy a túlértékelés veszélyeit, ugyanakkor növeli a hitelesség értékét. A tanulmányok többsége túlmutat a száraz, adattárszerű ismertetésen, a visszatekintő beszédmód magával hozza az elemzés és az eredmények reális számbavételét, értékelését is. A kötet aktualitásáról éppen ebben az értelemben beszélhetünk. A bemutatott korszakban jelentek meg ugyanis azok a tendenciák, amelyek mára az élethosszig tartó tanulás és művelődés eszményében és céljában fejeződnek ki. Ma azonban az erre való művelődéspolitikai törekvésekben kevéssé tapasztalható ennek a szerves fejlődésnek a figyelembe vétele. Mintha az ún. rendszerváltás után a „szocialista” jelzővel együtt az emberi értékképzés eszménye is süllyesztőbe került volna! Valójában a hetvenes évek sokoldalúan művelt embereszménye nem a szocializmus találmánya volt, hanem az emberi lényeg szükségszerű, rendszerfüggetlen velejárója. Az európai kultúrában ez az eszmény az iskola- rendszer kialakulásától kezdve jelen van. Tehát Magyarországon is évezredes hagyománya van. Azt pedig, hogy a „szocialista embertípus” tulajdonságai között is megtalálható volt ez a követelmény, inkább értékként kell kezelni. Az jobbára a gyakorlat torzítása volt, hogy ezt az eszményt olykor formalitásokkal kívánták megvalósítani, és igen gyakran ideológiai eszméknek rendelték alá. Ezeknek a leple alatt viszont olyan eredendő emberi értékek húzódtak meg, amelyeket 10
