Debrecen város utcanévkatasztere - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 30. (Debrecen, 2007)

TANULMÁNYOK - Debrecen utcaneveinek változása a kezdetektől napjainkig (Balogh László)

Debrecen utcaneveinek változása a kezdetektől napjainkig Balogh László Út, utca, köz, tér, sor, körút, dülő, sétány. Közterületek elnevezései, melyek emberek lakta épületek, építmények között születtek. Ezek nélkül települések nem létezhettek, nem létezhetnek. A folyót, hegyet és építőanyagot nélkülöző Debrecent két fontos országút szelte át: egy Eszak-Dél irányú, mely Lengyelországból vezetett a Balkán felé; illetve egy nyugat-kelet irányú, mely Nyugat-Európát kötötte össze Erdéllyel. Ezek metszéspontjánál települt meg a város, melynek egyik bevételi forrása a kereskedelem lett. Debrecen nevét először 1235-ben említi a Váradi Regestrum. A város magja több középkori település összeolvadásával jött létre: Boldogasszonyfalva v. Torna (első említése: 1289), Szentlászlófalva (első említése: 1332) és Mesterfalva (első említése: 1342). Ezek belső utcái illetve a falukat összekötő utak alkotják a mai város utcaszerkezetének ősi alapját. A különálló falvak közötti határutak emlékét őrzi, pl. a Péterfia (Jakab) és a Mester (falva) utca. E kis történelmi bevezetés után célszerűnek látszik áttekinteni az utcanévadás korábbi történeti korszakait. 1. A legrégebbi időktől az 1845-ig terjedő periódus a természetes utcanévadás kora. A természetes névadási mód nincs korhoz kötve, a legrégibb időktől napjainkig keletkezhetnek ilyen nevek. Ebben az időben azonban még kizárólagosnak, vagy majdnem kizárólagosnak tekinthetjük, hiszen a mesterséges (hivatalos) névadás átveszi a népi neveket, új elnevezéseket nem, vagy csak elvétve alkot. Elsőnek a Homok utcát említették írott források 1395-ben, míg a Mester utca nevét egy 1466-os oklevél említi. Sok utcanevet csak a városi magisztrátusi jegyzőkönyvek említenek, melyek 1547 és 1590 között 28 különböző utcanevet soroltak fel. Ezek közül legkorábban a Burgundia utcát említették 1547-ben. Később feljegyezték a többi utcát is: Cegléd, Hatvan, Mester, Szent Anna, Varga stb. Ez azt jelentette, hogy a mai főbb utcák ekkor már léteztek. A város utcanevei a korábbi századokban nemigen változtak, új utcákat pedig csak a lakosság számának növekedésekor nyitottak. A területi növekedést gátolta az 1606-tól 1862-ig fennállt kerítés és árok. Mérnöki szerkesztéssel egyenes utcákat nyitottak az 1802-es nagy tűzvész idején leégett Belsőboldogfalva régi utcái helyén és új utcákat nyitottak telkek kisajátítása révén is (Új, Kis-Új, Kádas utcák). Debreceni sajátosság az utcanévadásban, hogy „utcán" nem csak az adott utcát, hanem annak közvetlen környékét, az ottani városrészt értették. Az adott utca jelölésére az "utcában" szót használták. Ugyancsak helyi sajátosság a névadásban az utcák „Nagy" és „Kis" illetve „Félszer" jelzővel való ellátása. Ez a