Nagy Pál: Képes Krónika a magyar útilevelek, útlevelek három évszázados múltjából (1661-2000) - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 29. (Debrecen, 2006)

A Helytartótanács úti okmányokkal kapcsolatos szerepe Az 1723 és 1867 közötti időszak útlevél- és úti okmányok történetének bemutatásához feltétlenül szükséges kitérni arra, hogy az állam mely központi szervei voltak jogosultak annak kiállítására. A király a végrehajtó hatalmat ebben az időszakban a részben Bécsben székelő, részben Magyarországon működő, s egyedül neki felelős kormányszervek útján gyakorolta. Ilyen kormányszerv volt 1690-től a Magyar Udvari Kancellária - hivatalos neve Magyar Kancellária -, továbbá a pénzügyeket intéző Kamara, a belügyeket és egyéb igazgatási ügyeket ellátó Helytartótanács. A helytartótanács feladata a királyi jogok fenntartása, a királyi parancsok végrehajtása és a még feudális viszonyokat tükröző társadalmi rendszer megőrzése. A hivatal mindvégig Bécsben az Udvar mellett működött. A magyarországi hatóságoktól a véleményező kancellárián keresztül kerültek az ügyek a királyhoz A kancellária véleményt nyilvánított a királynak a felségjog alapján fenntartott ügyeiben (kegyelmezés, nemesi címek adományozása, stb.). A Helytartótanácsot az 1723. évi 97. tc. állította fel, s az államigazgatás legfőbb részesévé vált. A tanács megszervezéséről szóló törvénycikk kimondja, hogy az uralkodó: „királyi helytartótanácsot állít fel a nádorispán elnöklete alatt, a királyi felségtől most és jövőre kinevezendő huszonkét tanácsossal, a főpapok, mágnások és nemesek rendjéből az ország minden részéből"

20 A helytartótanács hatásköre a belügyi igazgatáson kívül kiterjedt a szakigazgatási ágakra is. A helytartótanács közvetítette az alsóbb hatóságokhoz a királyi rendelkezéseket. A helytartótanács élén a nádor állott, aki egyben a helytartói tisztet is ellátta. A helytartótanács kollegális testület volt, amely tanácsokban működött. 1769-ben Mária Terézia széles ügyintézési hatáskörrel ruházta fel a tanácsot és jogokat adott neki a törvényhatóságok felelősségre vonására is. A helytartótanács a helyi törvényhatóságok ellenőrzésére a XVIII. század második felétől királyi biztosokat küldött ki. II, József a biztosok helyébe ügyosztályokat (departamentumokatj szervezett, s 1848-ig ezek intézték az ügyeket. A helytartótanács 1848-ig működött, és a felelős minisztérium felállításával szűnt meg. Az országban működő másik fontos központi szerv a Magyar Kamara volt, amely megszakítás nélkül végezte az állam gazdasági igazgatását és hatásköre nemcsak a pénzügyi igazgatásra, hanem a közigazgatás más ágaira is kiterjedt. 21 A birodalom biztonsága érdekében az emberek helyváltoztatását fokozott éberség kísérte. Az egyik legtöbbet utazó népesség a szakmáját külföldön elmé-