Nagy Pál: Képes Krónika a magyar útilevelek, útlevelek három évszázados múltjából (1661-2000) - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 29. (Debrecen, 2006)

rát, nem jutottak messzire. A határispánok őrei feltartóztatták őket, s kellő ajánlás nélkül nem jutottak a király elé. A „kóbor" papokkal szemben volt is óvatosságra szükség, mert kitalált történetekkel uralkodókat, püspököket, sőt még magát a pápát is megtévesztették. II. Endre korában e biztonságpolitikai szemléletet az Aranybulla 11. cikkelyében erősítik meg azzal, hogy a vendégek és idegenek, még ha jámbor szándékkal is jönnek az országba, csak az ország tanácsa jóváhagyásával juthassanak méltóságra. A vegyes házasságból választott királyaink uralkodása alatt alkotott törvények közül Nagy Lajos dekrétumai biztosították a nemesi előjogokat. A megkülönböztető bánásmód, a nemesi rang előjoga utazásaiban is érvényre jutott. A dekrétum vámmentességet adott a nemeseknek, és ők ki is kerülhették az átkelőhelyeket. Idegenben kötött házasságkötés után, feleségükkel együtt is vámmentesen térhettek vissza „tűzhelyükre". Zsigmond „harminczados törvénye" bár minden kereskedő, kalmár és egyéb bármilyen „állású" és sorsú emberre vonatkozott, mégis tulajdonképpen csak a kereskedelmi céllal behozott és kivitt áruk és portékák megvámoltatását tűzte ki célul. II. Ulászló már nemcsak az áruk forgalmáról intézkedik, hanem a külföldi pénzek behozatali forgalmát tiltja, azok belföldi - kivételes - használatát csak a végvidékeken engedélyezi. II. Lajos dekrétuma a nemesfémek itthon tartására irányult. Az országból teljes egészében megtiltja nyers arany és ezüst kivitelét. Az ország gazdasági és politikai helyzetére az is jellemző, hogy a fegyver és élelmiszer behozatala harmincadszedés nélkül is történhet. E rendelkezéssel jelenik meg a vámmentesség, mint a gazdaságpolitika egyik legfontosabb szabályozó eszköze. A Habsburg-házból származó királyok alatt alkotott törvények közül Rudolf intézkedései elsősorban lakosságmegtartó célzatúak, a szabad költözködés és munkavállalás korlátozására irányulnak. Büntetik azokat, „akik magukat külföldi urak alá adják". Nyilván biztonsági és gazdasági okokból intézkedik arról, hogy hadjáratok idején az országon átutazó idegen katonákat csak szabályozott körülmények között, felügyelet mellett vezessék át a vármegyéken. II. Mátyás uralkodása idejében már szabad útlevélről is történik említés, a királyi kancellária taksái között a levelek és kiváltságok bizonyítványainak illetékszabásai mellett a szabad útleveleket is említik, taksája 3 forint. I. Lipót idézett törvénye is a szabad útlevelek kiadásáról intézkedik. Megengedi, hogy a kancellárián kívül a mágnás urak, birtokos nemesek is adhassanak ki útleveleket a „majorsági földek tulajdona és mennyisége felett". Mária Terézia a kiváltságosok sorába emelte a negyedik rend, a szabad királyi városok polgárságát, akik szabályos útleveleikkel szintén vámmentességet élveztek.